Tényleg ennyire fontos a családi háttér?
Klasszikus középosztálybeli családban nőttem fel (középvezető apuka, htb anyuka, jó gimnáziumba jártam, mellette zongoraórára, balettórára, stb., szóval tényleg ahogy a nagykönyvben meg van írva), középosztálybeli értékeket adtak át a szüleim.
Három komolyabb kapcsolatom volt (gimi alatt bő egy évig jártam egy fiúval, utána 5 évig egy másikkal, 4 évig együtt is éltünk, és a mostani, ami még csak féléves, de fél éve együtt is élünk), mindhárom fiú hasonlóan középosztálybeli családból származik, mint én.
Volt sok más udvarlóm is, volt aki tipikus munkásgyerek volt, már az elejétől fogva nem értettük meg egymást, pl. nem értette, miért kell még sok évet elszúrni az egyetemen ahelyett, hogy hamar kitanulnék egy szakmát és férjhez mennék, illetve el sem tudta képzelni, hogy például külföldre menjek ki tanulni, mert "az milyen drága és felesleges", azt már nem sikerült megértetnem, hogy ösztöndíj is van a világon, és hogy nem mindenhol olyan drága az élet.
Volt olyan is, aki magasabb társadalmi rétegből származott, vele én nem tudtam lépést tartani, annyira más szemszögből nézte a világot.
Nem divat manapság ilyet mondani, de tényleg igaz lehet a régi mondás, miszerint suba subához, guba gubához? Nem csak anyagi, szellemi értelemben is. Vagy csak én látom így ezt? A környezetem is végiggondoltam, és nagyon elvétve látok csak ellenpéldát.
Lehet itt persze ismeretlenül okoskodni, de azért ha bárki szétnéz az ismerősei között a legtöbb pár mégiscsak olyan, hogy hasonló szellemi színvonal van köztük. Én nem feltétlen az anyagiakban vagy a végzettségben látom a dolgot, mert szakmunkás végzettséggel is lehet valaki nagyon értelmes, intelligens, és doktorival is lehet egy rettenetesen elviselhetetlen alak, hanem az egész lénye színvonalára értem.
Persze, ha csak a lefekszünk egymással és beszélgetni úgysem muszáj kalandocskákat nézzünk, akkor persze ez nem számít, de normális kapcsolatokban biztos, hogy igen.
Nem feltétlenül a családi háttér a fontos, inkább a társadalmi státusz. Ahogy itt is írta valaki, vannak még most is elsőnemzedékes értelmiségiek, akik szakmunkás szülők mellől lettek diplomások, irodában dolgoznak mindenféle angol nyelvű pozícióban, de kisgyerekként még a tyúkkal fogócskáztak a hátsó kertben. Ők viszont hasonszőrű értelmiségivel fognak összejönni, nem szakmunkással, holott a családi hátterük erre utalna.
Persze vannak kivételek, de ezek ritkák. A valóság olyan, amilyennek leírtad, az élet nem olyan, mint a mesekönyvekben, ahol a szegény, mezítlábas vándorlegénybe csak úgy hipp-hopp beleszeret a palota toronyszobájában lakó királylány és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Manapság bizony hasonló társadalmi osztályban élők tudnak hosszú távon együtt élni, de nem volt ez másképp szüleink, nagyszüleink idején, esetleg még régebben sem. A földműves nem értette a folyton az irodájában ülő, rajzolgató tudóst, a vándorzenész nem tudta elképzelni, hogy tud valaki egy helyen élni egész életében, mikor nincs is szebb annál, hogy ő világot lát, a földbirtokos lánya meg értetlenül nézett minden ifjúra, aki a munkájáról mesélt neki, mert azt sem tudta, miről van szó. Így volt ez évszázadokon, évezredeken át és most sincs másképp, csak másak az osztályok.
Tényleg így van, avval a kitétellel, hogy a végzettséghez semmi köze. Az már csak a sznobok kitalációja. Az egyetemen tanulók rosszabbul olvasnak, mint az általános iskolában (ha úgy olvatam volna anno 20 éve, megbuktam volna). Voltak a mai tiltakozások. Sajnos az egyetemistáknak nem sikerült megírniuk egy levelet sem hibátlanra, amit elküldhettek volna a polgármesternek.
Szóval a mai intellektus réteg masszív alkoholistákból áll, akik buták, sehol nem állják meg a helyüket. Ezért van az, hogy az itt felsőoktatásban végzettek is kulimunkázni mennek külföldre.
Viszont a guba-gubához, suba-subához igaz. Viszont azt is tisztázzuk, mit jelent az intelligencia? Valaki írta, hogy a 19. századi romantikus történeteket szereti. Aki nem ismeri az buta? Nem, nem buta, csak nem hozzávaló. Vagy igen? Később is megtanulható.
Nekem fontos a fantázia, a világ ámblokk ismerete és szeretete, továbbá a sport. Aki nem lyen az buta? Nem, nem az. Csak nekem fontosak ezek a dolgok, nyilván olyat választok, akinek szintén az vagy aki képes befogadni ezeket. Ugyanis egész életünkben tanulunk, tisztelet a kivételnek (lakosság 40-50%-a alsóhangon).
8-as, az a baj, hogy ma az emberek mondják meg az osztályokat, míg régen bele születtek. Csak tudod ma rosszul mondják meg ezeket az osztályokat. Lásd azt a temérdek válást.
Nekem sok nő mondta, hogy mennyire okos, sajnos eddig mind üres fecsegés volt. Ma az emberek burokban élnek. Suli, haverok, alkohol. Munka, haza, alkohol/eszik-alszik. Semmire nem kíváncsiak. Aki sokat keres, elszeparálódik a társadalmi problémáktól (az emberektől), aki meg szegény, annak a lehetőségei korlátozottak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!