Nagyon kétségbe vagyok esve, de mit tehetnék én?
Valaki adjon tanácsot! Van egy nővérem, 27 éves. Már rég benőhetett volna a feje lágya, de még mindig otthon van a szüleimmel és nem hajlandó elmenni dolgozni.
A szüleim tartják el még mindig, csak néhányszor dolgozott(pár hónapot), de most megint nem. Sokszor keresek neki munkát, de mindig talál kifogásokat, és a végén rámtámad, hogy és én miért nem dolgozok.(!)
A szüleimet, mintha ez nem érdekelné. Ha valami problémájuk van emiatt, akkor is én vagyok a hibás..Mit tehetnék én? Emiatt is én érzem magam rosszul, hogy rengetek pénzt feccöltek idóta tanfolyamokba, amit vagy otthagyott, vagy annyira értelmetlen volt, hogy nem talált vele munkát! Én még tanulok, nem a szüleim pénzéből,tőlük nem kérek a testvérem miatt sem, mert lelkiismeretfurdalásom van miatta...
Mit tehetek? Mi lesz később vele? Én fogom eltartani?
válasza:
válasza:Ugyanez a helyzet nálunk is, csak az én nővérem már 29. Még otthon lakik, esze ágában sincs elköltözni, hol van pasija, hol nincs, de szerintem sosem fog férjhez menni, mert egyszerűen nem az a típus, aki SZERET. Ez csúnya, de így van. Néha mond ilyeneket, hogy szül majd egy gyereket, mert hát kell valaki, aki majd eltartja és gondoskodik róla... És az a gáz, hogy szerintem nem teljesen viccel ilyenkor.
Neki is hol van munkája, hol nincs, most megint éppen nincs. De azért elcigarettázik havi 30E-t, saját kocsit kapott a szüleinktől, ők fizetik bele a benzint és még sorolhatnám. Én mindig önerőből találok munkát, nem szórom a pénzt, mégis mindig ő volt a kedvenc. Ez egy egyetemes emberi f*szság, akármerre nézek, mindig ezt látni, hogy azt a gyereket, amelyikkel nincs baj, nem értékelik, ellenben a problémásat ajnározzák. Ne kérdezd, hogy miért, egyszerűen így van.
A legjobb, amit tehetsz, tényleg az, hogy lelépsz. Gondolom, neked sincs szükséged a feszkóra meg hogy mindig kisebbségi- és igazságtalanság-érzésed legyen. Pattanj meg. A tesód meg majd kénytelen lesz a saját lábára állni, ha a szüleitek már nem lesznek. Akkor majd segíts neki elfogadható és érthető mértékben, de nem élheted az ő életét, ezt neki kell majd megoldania.
Amúgy most hogy így írok róla, engem is rendesen aggaszt, hogy mi lesz a nővéremmel, ha a szüleink ne adj Isten elmennek... Biztos nekem is segítenem kell majd neki, mert komolyan nem tudom, hogy fog megélni. Megtakarítása nuku, elvileg megörökli majd a családi házunknak, de hogy fog fenntartani egy 100 m3-es házat...?
Jesszus, nem gondoltam volna, hogy van még valaki ilyen helyzetben! Valamilyen szinten, már leléptem, azzal, hogy elmentem egyetemre, csakhogy amikor itthon vagyok, akkor én foglalkozom ezzel, hogy próbáljam építgetni az életét kevesebb sikerrel. Csak az a baj, hogy anyagilag mi ezt nem tehetjük meg...
Úgy tervezem, (bár ne kéne)hogyha egyedül maradnánk én nekiadnám az én részemet is a háznak, meg mindent,amit kapnék, mert nekem nem büdös a munka, én egy gyárban is elleszek, meg egy albérletben, ő meg nem.
válasza:1. Akármit adsz neki, el fogja szórni, mert nem becsüli meg, hiszen neki a "fán terem". A fél ház is pár hónapi fog tartani, aztán ismét tartja a markát.
2. Azért ilyen, mert megteheti. Ez páros tánc, kell egy követelőző ember és kell egy (kettő, három...), aki enged neki.
Hidd el, ha nem lenne kin élősködnie, rögvest elmenne dolgozni. De amíg van a könnyebb út, miért tenné?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!