Akkor is azt gondolja, hogy igaza van, ha nincs igaza. És mindig csak a magáét hajtja. Mit tennétek ha ilyen párotok lenne?

Nekem volt ilyen párom, otthagytam. Mert kis dolgoknál még hagyján, de miután összeköltöztünk, nagyon oda kellett (volna) figyelni a pénzre, és mellette nem lehetett. Volt például olyan, hogy venni akart egy netbookot mobilnettel kétéves részletre, két év hűséggel. Mondtam hogy nem kéne, mert nem fogja használni. Megsértődött, veszekedtünk, a végén ráhagytam. Megvette, kb. másfél hónapig használta, mert újdonság, aztán a polcon porosodott csak. Végül egy év után eladta, de buktunk rajta jó sokat. Nem csak arról volt szó, hogy nem látta be, hogy igazam van, ez nekünk megnehezítette az életünket.

Ugyanez volt majdnem minden nagyobb kiadásnál. Egy idő után meguntam, hogy hiába látom előre, hogy nem lesz jó, képtelen vagyok megértetni vele. Ja és kitalálta, hogy gyereket akar. Elgondolkoztam, hogy akarok-e gyereket olyan embertől, aki maga is ilyen gyerekesen viselkedik. A válasz annyira egyértelműen nem volt, hogy abban a percben leléptem.

És mennyire jól tettem: a mostani párom nem csak hogy képes belátni, ha nincs igaza, hanem minden döntés előtt kikéri a véleményem, mert ad rá. És ha nem értünk egyet, addig beszélgetünk a dologról, amíg konszenzusra jutunk. Sokkal jobb így élni!