Lehetek szomorú ez miatt?
válasza:"adjuk le"
Mik ők, áruk, amiket le kell adni?
válasza:elsőnek: "vigyük el" megfelel?:)
harmadiknak: Igen, gondoltam erre én is, hogy megcsinálom, hogy elmegyek itthonról. Itthon van a négy napban, előtte két hetet itthon volt szabin. Elmondta, hogy nem semmi, amit én nap, mint nap végig csinálok, sőt, egy csoda. És mégsem történik semmi az ügyben, hogy kikapcsolódhassak. Ma is próbálom minél többet rá hagyni a gyerekeket, hogy lássa mi a helyzet, elég nehezen viseli:D Próbáltuk ezt megbeszélni, de azt mondja, nem tudja a megoldást, hogy mindenkinek jó legyen. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ő nemsokára államvizsgákra fog készülni, tehát hétvégente sem lesz segítségem a gyerekekhez, mert akkor reggeltől-estig tanul anyósnál. És én már előre látom, hogy mennyire nem fogom bírni...
válasza:Ugyanebben a cipőben járok én is.A minap -félig viccesen,de azért érthetően kijelentettem,itt az ünnep,ha ma se megyünk sehová,elválok.
Még délután kirándultunk a közeli tavakhoz egy kiadós sétára.
Sajnos nekem is sokat kell hisztiznem,ha el szeretnék menni valahová.Nálunk az szóba se jöhet hogy én barátnővel menjek el,vagy hogy a gyerekekre más vigyázzon,úgyhogy közös programokat kell kitalálnom.
Sok sikert neked is állj a sarkadra.
válasza:Az én gyerekeim már 18 és 19 évesek, a születésük óta itthon vagyok velük, megértelek...
Imádom a gyerekeimet, de időnként jó lett volna egy kicsit "kiengedni", mert bizony 2 kicsi gyerek mellett állandóan éberen kell figyelni : melyik milyen gazságot csinál, mit vett a szájába, mit tekerget (a gázkonvektort?)...
Sokszor úgy voltam, hogy majd elájultam a fáradságtól, már csukódott le a szemem délután, amikor belém hasított, úristen, biztos pont most fogják felgyújtani a lakást!...
Nekem nem volt egyik nagymama sem a közelben, szüleimre csak 1x bíztuk rá a gyerekeket 5-6 éves korukban, mikor költözködtünk, de ők már attól is kiborultak (mármint a szüleim!)...
Na, én azt vezettem be már a gyerekek pici korától, hogy hetente 1x (péntek délután) megegyeztünk a férjemmel, hogy néhány órát magamra fordíthatok, ő azalatt vigyáz a gyerekekre.
Ilyenkor péntek délutánonként elmentem vásárolgatni, sétálni a városban, vagy fodrászhoz, vagy a barátnőmhöz, vagy csak egy bevásárlóközpontba nézelődni. :D
Elég volt az az 1-2-3 óra ahhoz, hogy feltöltődjek, pár órára kicsit megszabaduljak a nyomasztó felelősségtől.
A gyereknek és a férjemnek is jót tett : egy kipihent, derűs anyuka ill. feleség jött haza, nem egy házsártos, fáradt, flusztrált nőszemély...
Ezt a módszert neked is tudom ajánlani!
Így nem kellene anyósodat sem terhelni, azért biztosan fárasztó neki két eleven kisgyerek, csak nem akarja mondani.
válasza: válasza: válasza:Mert egy államvizsga előtt álló, két gyermekes családapának is valószínűleg mindig azon jár az esze, hogy merre kéne kikapcsolódni... Ráadásul egyik kommentedben is elhangzott az a szó, hogy pénztelenség, így valószínűleg ti keresitek meg a rávalót az életre, nem a szüleitek tolják alátok. Így viszont kicsit enyhíti a férjed viselkedését a helyzet. Nem mondom, hogy JOGOSAN jár el, mert cseppet sem jogos, hogy nem figyel rád ilyen tekintetben, viszont annyira nem éles, mint amennyire beállítottad.
A megoldás: ezt meg kell beszélni. De nem itt és nem velünk, hanem vele. Leülni és elmondani, hogy az elmúlt évek kimerítettek, és szükséged van a lazításra, a pihire, ha csak heti pár órára is. Akár vele, akár nélküle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!