Lehetek szomorú ez miatt?

utolsónak: Sajnos a férjem is tisztában van vele, hogy az én szüleimhez nem lehet vinni őket, ugyanis anyám alkoholista. És én is tisztában vagyok azzal, hogy anyóst sem lehet mindig terhelni, mert nem egészséges...nem is tesszük gyakran! Nekem is van lelkiismeretem!

De tényleg meg lehet oldani másként is, ahogy a két gyermekes anyuka írta, meg is próbáltam. Egy héten két estét elmentem konditerembe, mikor már harmadszor mentem, láttam, hogy nem tetszik neki. Pedig ő maga mondta, hogy teljesen kicserélődtem, sokkal vidámabb, felszabadultabb vagyok. Jól is éreztem magam!!! Hát ma megcsináltam vele, hogy övé a két gyerek, nem szólok semmit szinte, csak a háztartásban nem kell semmit csinálnia. Most érzi, milyen mikor két gyereket el kell látni és egész nap nem szól hozzá egy felnőtt sem...

Hű, közben érkezett még válasz, úgyhogy amit utolsónak címeztem, abból nem is utolsó lett:d Nah, nem címezgetek többet:D

Szóval a beszélgetés megtörtént. Nem történt semmi változás. Államvizsga időszak elmúltával ugyanez volt a helyzet. (Nem sikerültek a vizsgái, most újabb vizsgaidőszak következik). Egy időben rendszeresen, szinte minden pénteken járt egy baráti társasággal kerti partira vagy kocsmába szerveztek beszélgetést pár pohár bor mellett, egyszer sem jutott eszébe, hogy az egyik ilyen alkalmat lemondja és helyette velem menjen el valahova. El is ismerte, hogy ebben hibázott. Anyósomat én sem terhelem szívesen, mint írtam, nem is történik meg gyakran. 32 éves leszek nemsokára. Én még úgy vagyok vele, hogy szeretném, ha a férjem néha meghódítana, ha nem laposodnánk el, ha lenne idő kettőnkre, ha lenne idő,hogy külön is kikapcsolódhassunk, hogy mindkettőnk kiegyensúlyozott lehessen. Sosem hittem abban, hogy mindent mártír módjára kell megoldani. Nem hinném, hogy azért élek, hogy mikor a gyerekek alszanak, akkor lóhalálában gyorsan mindent megcsináljak, ami csak belefér, aztán kapjanak egy hullafáradt, türelmetlen anyukát. És minden ember más, mások az igényei a kikapcsolódás minősége és mennyisége terén. Igen, én is érzem, tudom, hogy minden percet ki kell velük használnom, mert látom, hogy a három éves lányom milyen hamar megnőtt, repül az idő. De mindig felmerül bennem, hogy ha holnap elüt az autó, akkor vajon megtettem-e mindent, amit szerettem volna, ahogy szerettem volna...kicsit pánikolok, mióta 30 lettem:D És ezt nem úgy kell felfogni, hogy most én akarok lenni az első a magam és mindenki számára, hiszen gyerekeim vannak. Ők nekem az első és legfontosabbak. De külön tudom és szeretném választani az anyaságot, a nőségemet, a feleségkénti mivoltomat...remélem érthető...