Rábeszélnétek a fiatokat, hogy beszéljen a nagymamájával, ha az sosem érdeklődött utána? Valamiért én "kötelességemnek" érzem, bár nem sok jót kaptam tőle

Fiatalon szültem a fiam, 18 évesen. Az apja is ennyi idős volt (igen, felelőtlenek és fiatalok voltunk) Őt nem érdekelte soha a gyerek, a családját sem. Sőt az anyja teljesen kiakadt, én volt a hibás, a k. 16 éves most a fiam, az apja meghalt nemrég (sosem látta) A nagymama most keres, találkozni akar a fiammal. De ő elhárítja, nem akar róluk tudni. (soha nem szidtam őket, elmondtam hogy mi a helyzet, elég nagy már megérti). Ha kérném akkor viszont azt hiszem rá tudnám beszélni. De nem tudom, hogy tegyem e meg. Most kamaszkorban, vagy várjak pár évet, és majd akkor eldönti. Bár most is elég felelősségteljes, korához képest. Ti mit csinálnátok, beleavatkoznátok egyáltalán?