Az miért elfogadott, hogy válás után az anyánál marad a gyerek, az miért nem, hogy az apánál?

Egyáltalán nem elfogadhatatlan.

Számomra inkább az az elfogadhatatlan, ha valamelyik szülőt kizárják a gyermek életéből.

Sajnos láttam erre sok példát.

Optimális esetben egy gyerek annyit találkozik egyik illetve másik szülőjével, amennyit csak akar, és ez esetben mindegy, hogy kivel lakik.

Azért elfogadott, mert az esetek 90%-ban az apa alkalmatlan az állandó gyereknevelésre. Sok esetben válás után nemhogy fizetni nem akard, de a gyereket sem akarja látni.

És van az a pár százalék, aki legalább annyira jó szülő, mint a legjobb anyák, néha még jobbak is. De ez a ritka.

optimális esetben pedig a két szülő normálisan meg tud egyezni a gyerek kérdésében, és nem sérül a gyerek. Ez a legritkább sajnos.

Azért a 90% hatalmas túlzás.

Sok apa azért nem látja a gyermekét, mert az anya megakadályozza a láthatást a saját sértettsége miatt.

Na most szerintem ez esetben nem beszélhetünk jó anyáról. Sőt....

Aki nem képes a gyerekét előtérbe helyezni maga helyett, ráadásul a saját bosszúja helyett, az nem lesz jó szülő soha.

Persze van olyan apa, aki nem kíváncsi a gyerekére, őt sem tartom többre.

Vannak rossz meg jó anyák és apák is. SAJNOS a nagy ÁLTALÁNOSSÁG az,hogy az apák csak messziről szeretik a gyereket,nevelni már nem . Itt is hány olyan kérdés van,hogy hogyan bújhatna ki még a 10-15 ezer forintos gyerektartás alól is. persze nem csak erre van példa . De sokkal gyakoribb,hogy egy apa magára hagyja a gyerekét ,minthogy egy anya tegye ugyanezt (erre is van példa,pont most írtak ki ezzel kapcsolatban egy kérdést) .

Ha az apuka jó szülő,akkor teljesen elfogadott hogy nála maradjon a gyerek.

Fiúknál lehet, hogy így van, de egy lánygyereknek az anyjára van szüksége jobban.

Mégis ki adná a női mintát, ki segítené a női kérdésekben? És nem csak az egészségügyi témájúakra gondolok, hanem a lelki dolgokra is. Akár fiúügyekben, akár abban, ha egyik osztálytársnőjével hajbakapott, bármilyen dologban fontos, hogy egy ugyanolyan nemű szülő segítse, aki szintén nőként látja a világot, átélte mindazt, amit ő.

Tehát míg egy fiút nyugodtan oda lehet adni az apjának "állandóra", úgy, hogy az anyja csak látogatja, vagy a gyerek megy az anyához, addig egy lánynál fordított a helyzet, és csak kiegészítésképp van szüksége az apjára.

Én nő vagyok. Ha bárki megpróbált volna hétvégi apukát csinálni apuból garantáltam leköpöm és a büdös életben nem beszélek vele többet!

Csodálatos apa és épp annyira van rá szükségem, mint anyára!

Normális szülőnek eszében sincs eltiltani az egyik vagy másik szülőt a gyerekétől.