Szerintetek kiről mondható el, hogy önálló?
Pár napja volt egy kérdés arról, hogy az egyedülálló 30 évesnek el kell-e költöznie otthonról.
Az a kérdés ihletett meg, arról jutott eszembe ez.
Szerintem az önállóság nem annyiból áll, hogy az illető a szülőkkel lakik-e vagy sem. Sokkal komplexebb a dolog.
A kérdés:
az alábbi négy példából szerintetek ki az önálló és ki nem?
Fel tudnátok állítani önállóság szerint egy sorrendet?
Mindegyik példa valós és harmincközeli személyekről szól.
A négy történetben egy közös van: egyik szereplő sem fizet bérleti díjat vagy hitelt.
Ketten (névleg) "saját" lakásban laknak, ketten a szülőkkel.
(Az én történetem nincs köztük, nem megerősítést várok.)
1.) Egyedül él (jó tíz éve), huszonéves, harminchoz közel, két éve dolgozik. A lakást, amiben él a szülők vették, még akkor, amikor egyetemre járt. A hitel még nem járt le, most is a szülők fizetik. A rezsit (amióta dolgozik) ő, de a időnként a költségekhez a szülők is hozzájárulnak (ha a gázszámla nagyobbra sikerült, vagy valamit cserélni kell). Kb. kéthetente hazalátogat, s olyankor mindig tömött táskával érkezik vissza (rántott hús, töltött káposzta...stb.).
2.) Nős, van egy tíz hónapos kisfia. A "lakáshelyzete" ugyanolyan, mint az elsőnek. Szülők fizetik a hitelt, plusz időnként vesznek ezt-azt (mosópor, ásványvíz...). A rezsit a pár fizeti.
A férfi fizetése kevesebb, mint a nejének volt a GYED előtt. Szülői segítség nélkül nem tudnák fenntartani azt a házat, amiben élnek (ha nekik kellene fizetniük a törlesztőt is. Mielőtt gyereket vállaltak volna, a nő fizetésével együtt elég pénzük lett volna).
3) Otthon él a szülőkkel. A rezsi ráeső részét fizeti, nem csak jelképesen ad haza. Három műszakban melózik, alig van otthon. Az ebédet rendeli, abból megvan a vacsorája is. Nem főznek rá. Takarítás... hát azt csak maga után. Ház körüli munkákban segítség (pl.: tűzifát felvágja, behordja; havat lapátol).
Párkapcsolata van, de még nem járnak ott, hogy összeköltözzenek. Addig is a fickó spórol, hogy rögtön saját lakásban kezdhessenek.
4) Otthon él a nyugdíjas szüleivel. Dogozik, elég jól keres,
DE a fizetése nem elég arra, hogy az albérlet és egyéb költségek mellett még haza is adjon belőle (=a szüleit is támogassa belőle). A szülei nyugdíja viszont nagyon kevés. Ha minden gyógyszert kiváltanak, akkor már mínuszban vannak.
Így, hogy a lány otthon lakik, hathatósan segít a fizetésével, még félretenni is tudnak egy kicsit.
Jelenleg nincs párkapcsolata. Hogy lesz, ha majd lesz... kérdés.
válasza:
válasza:1. Nem igazán - itt nem azzal van a baj, hogy a szülők vettek egy lakást, mert ettől még lehet önálló az ember (hiszen ha van rá, miért is ne költsék a gyerekükre?), hanem azzal, hogy eszébe sem jut magának fizetni, főzni, stb., továbbra is a szüleitől várja a segítséget
2. Nem - de mellé még duplán szánalmas és buta is. HOgy a fenébe jön ahhoz, hogy a szülők által hitelből fenntartott lakásba még gyereket is gyártson?! A saját lakására nincs pénze, de egy gyereket azért még kiteszi ennek a helyzetnek! Komolyan mondom, az ilyentől kellene elvenni a gyereket, mert ez nem az ő érdekeit nézi, hanem a saját kívánságai meg kényelme érdekli csak. Amíg szülői segítség nélkül nem tudnak fenntartani valamit, addig nem kell gyereket csinálni!
3. Egyáltalán nem önálló. Gőze nincs hogy kell számlákat feladni, kitakarítani az egész lakást, mert más megcsinálja helyette, "nem főznek rá" - de gondolom azért külön vajat, kenyeret, felvágottat nem vesz magának, így mégiscsak az anyja vásárol be helyette, eteti.
4. Ő sem önálló egyáltalán, de legalább jóindulatú és nem élősködő, mint a másik 3!
Az ilyen esetek között nem lehet különbséget tenni - mindegyik ugyanolyan szinten önállótlan, csak a jellemükben van különbség - az első gyerekes, elvárja hogy eltartsák, a másik ugyanez a köbön. A harmadiknak van egy kis esze (gyűjt) viszont lusta és kényelmes (ha nem lenne az, a rezsi árából majdhogy garzont is bérelhetne magának, ahol tényleg önálló lehetne és továbbra is gyűjtögethetne). A negyedik meg egy jóindlatú lány, sz*r helyzetben.
válasza:Szerintem az, hogy az ember tud-e főzni, mosni, havat lapátolni, csekket befizetni, alapvetően nem fokmérője az önállóságnak. Ezek primitív, betanított munka jellegű feladatok. Bárki hamar megtanulja őket.
Én úgy költöztem el a szüleimtől, hogy semmi ilyet nem tanultam. Először ettem szendvicset, instant ételeket, túrós tésztát és hasonlókat. De az internetes receptek alapján hamar megtanultam főzni. A háztartási gépeknél elolvastam a használati útmutatót, onnantól tudtam mosni. Satöbbi, satöbbi.
Sokkal fontosabb az, hogy az ember mennyire gondolkozik előre, képes-e felkészülni a váratlan eseményekre, tud-e vigyázni a munkájára, tud-e előre tervezni. Ezek azok a dolgok, amiket valóban nem lehet egykönnyen megtanulni, és sokkal fontosabb, hogy a szülő ezekre készítse fel a gyerekét, minthogy megtanítsa, hogy ha mosogatószeres szivaccsal dörzsöli a tányért, akkor lejön az ételmaradék, és ha elöblíti utána, még a mosogatószer is.
válasza:"Mi albérletben élünk, s szerinte ezért nem vagyunk önállóak"
Az albérletben élés miért ne lenne önállóság? Igaz, ha lakótásakkal, akkor nem 100%-ban, de mégis kétszer annyira, mint otthon a szülőkkel, vagy külön, de szülői pénz-és kajasegédlettel, úgy, hogy képtelen vagy magadat eltartani...
Az albérlettel mi a baj? Fizeti az ember a SAJÁT pénzéből, a saját lakásod, amit bérelsz. Azt csinálsz ott, amit akarsz, jó esetben a tulajt sem látod, ha utalod a pénzt és fizeted a számlákat. Nincs aki mos, takarít, főz, befizeti a számlákat helyetted, stb. Szerintem albérletben teljesen önálló az ember.
válasza:Hát ezaz, "saját lakás" az albérlet, senkivel nem kell közösködni :)
Ő mégis mindig azon hisztériázik hogy csövesek vagyunk, nincs saját lakás, nem vagyunk jók semmire (?)
Legfeljebb arra tudok gondolni hogy a kollégái mind saját lakásban élnek, és ott veszi fel ezeket a hülyeségeket :/
válasza:Rá se ránts ;)
Majd lesz teljesen saját is :)
Amúgy gondolom akkor kicsit kisebbségi érzete van a kollégaival szemben, aztán annyi...de azért ennyire nem kellene kiakadnia rajta, hogy albérlet :D
Lehet, hogy a kollégái között is van olyan, akinek csak úgy van saját lakása, mint az egyesnek vagy a kettesnek. :)
Munkahelyen keresztül ismerem ezeket az embereket, és egyébként az egyes és a kettes teljesen meg van győződve róla, hogy önálló, felnőtt életet él.
A kettes ráadásul még büszke apa is, és ezzel is húzza a többiek agyát. "Hogy ő már mennyit letett..."
A hármast és a négyest* pedig rendszeresen szekírozzák, hogy "hogy lehetsz ilyen gyerek ennyi idős korodra".
Aki pedig nem ismeri az első kettő "önálló" életét, az csak annyit lát, hogy "igen, ők már külön élnek. Saját házuk van!", az bőszen bólogat a dologhoz. :/
*Az lemaradt, hogy a négyes külön élt egészen addig, amíg az apja betegsége miatt haza nem kényszerült. Volt megtakarítása (lakáskassza) és tanfolyamot is finanszírozott magának.
A lakáskassza felmondása önmagában nem lett volna elég a szülők költségeinek fedezésére, a tanfolyamot pedig nem lehetett felmondani, mert a cég kötelezte rá (feles finanszírozásban).
Így maradt az, hogy az önállóságát (=albérlet) adta fel, hogy az otthoniaknak segíthessen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!