Szerintetek kiről mondható el, hogy önálló?
Pár napja volt egy kérdés arról, hogy az egyedülálló 30 évesnek el kell-e költöznie otthonról.
Az a kérdés ihletett meg, arról jutott eszembe ez.
Szerintem az önállóság nem annyiból áll, hogy az illető a szülőkkel lakik-e vagy sem. Sokkal komplexebb a dolog.
A kérdés:
az alábbi négy példából szerintetek ki az önálló és ki nem?
Fel tudnátok állítani önállóság szerint egy sorrendet?
Mindegyik példa valós és harmincközeli személyekről szól.
A négy történetben egy közös van: egyik szereplő sem fizet bérleti díjat vagy hitelt.
Ketten (névleg) "saját" lakásban laknak, ketten a szülőkkel.
(Az én történetem nincs köztük, nem megerősítést várok.)
1.) Egyedül él (jó tíz éve), huszonéves, harminchoz közel, két éve dolgozik. A lakást, amiben él a szülők vették, még akkor, amikor egyetemre járt. A hitel még nem járt le, most is a szülők fizetik. A rezsit (amióta dolgozik) ő, de a időnként a költségekhez a szülők is hozzájárulnak (ha a gázszámla nagyobbra sikerült, vagy valamit cserélni kell). Kb. kéthetente hazalátogat, s olyankor mindig tömött táskával érkezik vissza (rántott hús, töltött káposzta...stb.).
2.) Nős, van egy tíz hónapos kisfia. A "lakáshelyzete" ugyanolyan, mint az elsőnek. Szülők fizetik a hitelt, plusz időnként vesznek ezt-azt (mosópor, ásványvíz...). A rezsit a pár fizeti.
A férfi fizetése kevesebb, mint a nejének volt a GYED előtt. Szülői segítség nélkül nem tudnák fenntartani azt a házat, amiben élnek (ha nekik kellene fizetniük a törlesztőt is. Mielőtt gyereket vállaltak volna, a nő fizetésével együtt elég pénzük lett volna).
3) Otthon él a szülőkkel. A rezsi ráeső részét fizeti, nem csak jelképesen ad haza. Három műszakban melózik, alig van otthon. Az ebédet rendeli, abból megvan a vacsorája is. Nem főznek rá. Takarítás... hát azt csak maga után. Ház körüli munkákban segítség (pl.: tűzifát felvágja, behordja; havat lapátol).
Párkapcsolata van, de még nem járnak ott, hogy összeköltözzenek. Addig is a fickó spórol, hogy rögtön saját lakásban kezdhessenek.
4) Otthon él a nyugdíjas szüleivel. Dogozik, elég jól keres,
DE a fizetése nem elég arra, hogy az albérlet és egyéb költségek mellett még haza is adjon belőle (=a szüleit is támogassa belőle). A szülei nyugdíja viszont nagyon kevés. Ha minden gyógyszert kiváltanak, akkor már mínuszban vannak.
Így, hogy a lány otthon lakik, hathatósan segít a fizetésével, még félretenni is tudnak egy kicsit.
Jelenleg nincs párkapcsolata. Hogy lesz, ha majd lesz... kérdés.
válasza:Én egyikről sem mmodható el 100%-osan.
Számomra akkor lenne egyedülálló valaki, ha külön él(az nem baj ha a szülőktől van a ház) , ő fizeti a rezsit, ő tartja el magát maximálisan.
Egyébként rám a 3-as illik a legjobban a 3 műszakot leszámítva :)
válasza:Csak részben önállóak.
Az önállóság az amikor teljesen a magam ura vagyok, képes vagyok eltartani önmagam és a családomat mindenféle segítség nélkül.
De ha nagyon választanom kéne akkor a lista nálam így lenne- Az első a legönállóbb ember az utolsó a legkevésbé
4.
3.
1.
2.
válasza:Én sem mondanám egyik esetre sem, hogy teljesen önállóak. Én is úgy gondolom, hogy akkor önálló valaki, ha teljesen független a szülőktől, nem ők fizetik ki a többletet ha nagyobbra sikeredett egy-egy számla stb. Tehát önállóan, szülők nélkül el tudja látni/tartani magát, és ha a szülők nem lennének, akkor is talpon maradna.
Szerintem ha a szülők vesznek egy lakást, házat a gyereküknek, és a beköltözés után is ők törlesztik a hitelt, azzal nincs semmi baj, hiszen ők döntöttek így, ők vették meg a gyereknek a házat, nem hiszem h elvárnák, hogy utána hirtelen a nyakába szakadjon x millió forintos tartozás. Az megint más, hogy ha valaki időnként hazalátogat és az anyuka küld mindenféle hazai főztöt, finomságokat. Azzal sincs semmi baj, vagy ha olykor vesznek maguktól ásványvizet, vagy mosóport (annak ellenére, hogy nem lettek rá megkérve, és a gyerekük is tudna venni.)
válasza:egyetértek. Ezek közül egyik sem önálló.
Önálló, aki minden szempontból el tudja látni magát és nem a szüleivel él. Nem olyan komplex ez a dolog...
válasza:Ebből egyedül a másodikat mondanám önállónak: ők meg tudják oldani az életüket. Az, hogy amíg a gyerek kicsi, átmenetileg segítségre szorulnak, nem számít szerintem, hiszen feltehetően a feleség mielőbb vissza tud menni dolgozni, és onnantól megint nem szorulnak segítségre.
A negyedik még határeset. Bár szerintem akkor mégse kereshet olyan jól, egy 150 ezer nettóból már bőven lehet támogatni a szülőket. Mindenesetre ha az otthonlétével nem csak a szülei aktuális problémáját oldja meg, hanem saját magának is tesz félre, akkor ez is egy értelmes, önállónak tekinthető megoldás.
Az első és a harmadik egyformán önállótlan szerintem.
válasza:Érdekesek a válaszok. Senkit nem pontozok le.
Szerintem a 4-es a legönállóbb, mert nem csak, hogy magát képes ellátni, hanem a szülők gondját is a vállára veszi.
A kettes helyzete szerintem a legfaramucibb. Úgy gyereket vállalni (tervezetten!), hogy nem képesek teljesen ellátni magukat, nem épp a legokosabb. Ha lejár a GYED és esetleg nem tud visszamenni a nő dolgozni, akkor a rezsit se lesznek képesek fizetni. Most épp nullára jönnek ki.
Az egyes és hármas szerintem kb. ugyanott tart. Ugyanolyan támogatást kapnak a szülőktől, csak az egyik otthon, a másik távol élvezi. Azt nem írtam le, hogy ha pl.: bármit javíttatni kell, akkor az egyes ugyanúgy a szülőkhöz fordul, tehát nem önálló ügyintézés terén sem.
válasza:Azért feltűnő hogy egy albérletes esetet sem soroltál fel :)
Most már kíváncsi lennék erről is a véleményekre, ugyanis ezen vitázunk állandóan párommal :)
Mi albérletben élünk, s szerinte ezért nem vagyunk önállóak.
Sokat keresünk, magunkat látjuk el, szülői segítségünk egyáltalán nincsen.
Minden napra jut rendes főtt kaja, tisztaság van, minden befizetve, külön számlán gyűlik és kamatozik a pénz.
Szerintem önállóak vagyunk, saját lakásunk saját pénzből lesz, ha már úgy érzem hogy érdemes belefektetni.
Az általad említett esetekben a 2. és a 4. családot mondanám önállónak, hiszen a 4. leányzó teljesen az lenne, ha nem a családját kéne támogatni, ebben az esetben a szülei az önállótlanok.
A 3. "fickó"-val az a bajom, hogy magától nem csinál semmit, külön költözve lehetnek problémák. Nem ő fizeti a számlákat, nem ő főz magára, magától semmit nem csinál meg, érted ugye? :)
válasza:Ne haragudj, nem frissítette a böngészőm a leírásodat.
Akkor látom majdnem egyetértünk :)
Szerintem ti teljesen önállóak vagytok. Az albérletben semmi hibát nem látok. ;)
Viszont úgy tartom, hogy ha a szülőkkel jó a viszony, akkor nem ördögtől való az sem, ha költségmegtakarítás céljából valaki egy kicsit tovább lakik otthon, mint a környezete szerint muszáj lenne. Így hamarabb lesz saját lakása.
A "3-as fickóhoz" annyit hozzátennék, hogy az ügyintézés terén elég önálló. Vannak saját számlái is (internet az ő nevén + előfizetéses mobil + tanfolyami költségek...), beszedéses megbízással teljesíti, illetve van, amit csekken fizet.
Házimunkák terén tényleg nagy a lemaradása. Ha egyszer lakásba költözik, akkor a hólapátolási tudományával nem sokra megy. :)
Főzni tud valamennyire, de a többi... nem lesz könnyű dolga vele az első időkben a párjának. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!