Közös gyerek igen vagy nem? Érvek, ellenérvek?
Kíváncsi vagyok mások hogyan gondolkodnak a témában.
Párommal 6 éve vagyunk együtt, nekem is van egy fiam és neki is. (10,11 évesek). Mindketten jó kapcsolatot ápolunk az voltpárjainkkal, fele-fele arányban neveljük a gyerekeket. A gyerekekkel elcsúsztatva vannak nálunk, van hogy csak 1-1, van hogy mindkettő, és kettesben is van pár napunk együtt. Eddig tökéletesen működött ez a módszer, de most a párom rákattant a közös babára. Nem mondom, hogy bennem nem merült még fel, hogy jó lenne újra babázni (már 35 vagyok, szóval ideje lenne ha akarjuk), de félek felborítani az életritmusunkat, azt hogy normálisan, szeretetben tudunk együtt élni. A fiúk is lassan kamaszodnak, nem tudom nem e lenne gond egy közös gyerekből.
Ha anyagilag megengedhetitek magatoknak, akkor igen. Ez esetben átgondolni nem csak az anyagiakat, de hogy lesz-e elég türelmetek, időtök, energiátok stb stb
nem a kérdésre válaszolva meg: nem értem minek jönnek egyből a hiénák. Mert az sokkal jobb lenne gondolom, ha a szülők gyerektartásért perelnének, az apa látni sem akarná a gyerekét...ha így lenne akkor azt írtátok, volna, hogy miért nem tudtak megeggyezni...
Szerintem dicséretes, hogy kapcsolatok (házasságok) így is végződnek, nem csak sz@rdobálással. Kérdező, rá se ránts! :)
Ezt nektek kell eldöntenetek.
Egy gyerek jó dolog, de egyrészt én már 35 évesen nem szülnék, nem lenne türelmem 3 gyermekhez, ráadásul úgy, hogy az enyémnek az egyik csak féltesó, a másik pedig mostoha. Ha most még nem is, később kiütközhetnek a különbségek és akkor nehéz lesz. De az is lehet, hogy nem borulna a harmónia. Mivel mi nem tudjuk, hogy éltek, a gyerekek hogy gondolkodnak, nem tudunk helyettetek dönteni. Én már nem szülnék.
14 éves a fiam, örülök, hogy végre magamra is jut időm hosszú idő után.
Mi hasonló helyzetben voltunk. Új házasság, mindkét félről 1-1 gyermek. Pár évvel ezelőtt leültünk beszélni a közös gyermek témáról. Mi a következőt tettük.
Mindketten leírtuk hogy mi változik meg ha megszületne a közös gyermekünk. Miről kéne lemondani, milyen változások várhatóak stb. Egy másik papírra leírtuk, hogy ha megszületne miért lenne jó.
Teljesen őszintén leírtuk amit akkor gondoltunk. Majd összeültünk, és egyeztettük hogy ki mit gondolt az egészről. A listánk szerint a mérleg erősen hajlott arra, hogy sokkal több mindentől le kellene mondanunk mint amennyit gondoltunk. Rájöttünk, hogy bár nagyon jó lett volna egy közös gyermek de a megszokott életritmusunkat nem adtuk fel. Végül is 36 évesen már az ember nehezebben vált ha megszokja az életét.. Mi végül is elvetettük a közös gyerek témát. Azóta eltelt 4 év. Így utólag azt kell hogy mondjam, hogy nem bántuk meg, hogy nem vállaltuk. Most hogy a fúk is nagyobbak lettek, magunkra több idő jut. Mivel nincs kisgyerek így van lehetőségünk egyre több időt kettesben tölteni, és kettesben nyaralni,utazni, szórakozni..
Kedves kérdező:
A döntés a tiétek. Nektek kell dönteni,és jól dönteni. Egy biztos. Ha vállaltok gyereket az nem 1-2 éves terv része lesz. Akkor úgy kell vállalni, hogy akár 20 éven át gyökeresen másképp éltek, mások lesznek az elvárások, mások lesznek a lehetőségek.
Anyagilag sem könnyű. Jól gondoljátok meg..
üdv
Ilyen idősen én már nem szülnék, meg akármennyire is jó a kapcsolat a nagyobb gyerekekkel, azért nem hiszem hogy ilyen idősen álmuk egy kistestvér.
Én élből elköltöztem volna, ha valaki egy újszülöttet mer hozni a házba.
szerintem nyugodtan vállad be a 3ik gyereket :-)
nem hiszem h gond lenne a fiúk már elég nagyok hozzá felfogják megértik a dolgot és ki tudja lehet h lány lesz a pici :-)
amúgy én 37 évesen vállaltam be a 3ik gyereket
a húgom szintén csak ö az elsőt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!