Akiket elhagyott az apjuk, hogy dolgozták fel, hogy nem kellettek a saját szülőjüknek? Van erre valami módszer?

Klasszikus téma a pszichoterápiában vagy pszichodráma csoportban.

A szívás az, hogy ez az emberi kapcsolatokra is rávetül, lányoknál mindenekelőtt a párkapcsolatra. Hogy ha az első férfinek az életemben, az apámnak nem kellettem, akkor nyilván nem kellek más férfinak sem... És sok-sok, végeláthatatlan párkapcsolati kínlódás, szerethetőségi bizonytalakodás veszi kezdetét...

Menj el pszichodráma csoportba, játszd ki magadból!

Engem fél éves koromban hagyott el az apám. Soha nem éreztem fájdalmat, eszembe sem jutott utána bánkódni. Nem is ismertem, csak olyanhoz tudok kötődni, akit ismerek és szeretek, idegenekhez nem. (engem meg sem látogatott soha, kijelentette, hogy nem akar látni)

Tedd túl magad rajta, semmi értelme ezen keseregni.

Hú, ez kicsit bonyolult dolog, de mivel pontosan ugyan ilyen helyzetben nőttem fel, próbálok okos választ adni.

Nos, engem is akart apám, aztán 3 éves voltam, mikor lelépett, ezután 30 éves koromig összesen 3-4 szer láttam.Mikor jött, nagyon kedves volt és mindíg adott valamit, de egyébként ennyi volt összesen a kapcsolatunk.Gyerekkoromban ez nem is hiányzott annyira, elfogadtam, hogy ez így van, csak később, 20 éves korom körül, hirtelen kezdett el foglalkoztatni a dolog, "miért nem kellettem apámnak?"És mikor a fejembe költözött ez a gondolat, akkor kezdtem boldogtalanabbá, idegesebbé válni és anyámmal való kapcsolatomon is csak rontott az, hogy elkezdtem hibáztatni, felhánytorgatni meggondolatlanul a múltat és vaktában ítélkezni, magamat sajnálni.Ahelyett, hogy objektívabban , jobb szívvel próbáltam volna végiggondolni a történteket.

Aztán évekkel később, mikor lecsillapodtam kicsit és próbáltam más szemmel nézni a dolgokat, akkor hirtelen összeállt a kép!Rájöttem, hogy apám valóban akart és szeretett, anyámmal nem tudott tovább együtt élni, nem tudtak együtt boldogulni, erről én nem tehetek.

Aztán másik tény, hogy apámnak volt már előttünk egy családja és ott két gyereke, nos az előző asszony úgy érezte, miattunk hagyta ott apám őket és ezért tiltotta tőlünk, utált minket, és az egyik gyerek is, aki a féltestvérem, így gondolkozik sajnos.Aztán utánunk is lett újabb családja és az új asszony is féltékeny volt anyámra, ezért nem engedte hozzánk.Tőlem nem féltette, anyámmal sem volt rosszban, de őrízte az apámat mint valami rabot.Olyan nőt fogott ki, aki minden percéről elszámoltatta,max, titokban tudott volna találkozni velem, arra meg nem nagyon volt alkalom.az asszony azt megengedte, hogy velem találkozzon apám, de csak kísérővel jöhetett hozzánk(!).Tehát így két tűz között sajnos én kimaradtam az apai szeretetből, mikor rájöttem, hogy ez apámnak is nehéz és rossz lehetett, akkor nagy kő esett le a szívemről, sok felesleges , negatív gondolattól megszabadultam.még van bennem egy kis neheztelés, mert lehetett volna állhatatosabb, hűségesebb ember, de hát mindenkinek van hibája.De legalább tudom, hogy nem azért hagyott el minket, mert engem nem szeretett.Anyán sokszor mondta nekem, hogy miért nem megyek én utána?De sosem magyarázta meg, hogy érti ezt, én pedig ezt is sértésnek vette, hogy mondhat ilyet, hogy én menjek az apám után, aki otthagyott?Ma már értem, jobb lett volna, ha tényleg én megyek, mert a féltékeny új felesége mellett így tudtuk volna tartani a kapcsolatot.Úgy sajnálom, hogy nem voltam bölcsebb, körültekintőbb és higgadtabb, most már mennék utána, de már nem él.Éveket pazaroltam azzal, hogy a múltat gyaláztam, hánytorgattam, keseregtem, miközben akár hozzá is elmehettem volna.

Persze a te apukád, a te múltad lehet másabb, de könnyen lehet, hogy a sértett büszkeség miatt te is talán máshogy látod a dolgokat, mint ahogy valójában vannak.Valamikor akart téged és nem vétettél neki, akkor nyilván nem veled van a baja.Nála is lehet valami a háttérben, amiért inkább nem találkozik veled, de lehet, hogy ez neki sem jó.

Szerintem próbáld megkeresni a tartózkodása valódi okát.De ne fordíts sok figyelmet a múltra , mert semmi értelme, tönkre tudja tenni az ember életét, feleslegesen.