Anya rám akarja kényszeríteni, hogy ügyvéd legyek. Nem érti meg, hogy én nem ezt szeretném! Nem akarom megbántani. Egész életembe e felé terel.! Veletek is történt hasonló? (14/L)

Bólogass rá, aztán amikor jelentkezni kell felsőoktatásba, egyszerűen máshová add be. Sokat nem fog tudni tenni.

Addig még van 4 éved.

Persze, mindenáron informatikusnak kellett lennem.

Azon kívül hogy így futottam össze a férjemmel, csak azt sikerült elérnie hogy megragadtam az érettséginél, két iskolát hagytam ott mert nem érdekelt.

Sajnos most nincs lehetőségem tanulni :(

Ne hagyd magad, mert ebből a "ráerőszakolásdiból" nem szokott jó kisülni.

Egyelöre lényegtelen, hogy mit akarna, mert elöször mindenképpen érettségit kell szerezned, anélkül sehol nem tudsz sem továbbtanulni, de még munkát szerezni sem.

Az érettségiig van még legalább 4 éved, addig az ö véleménye is változhat, a tied is, meg akkor már nagykorúként oda jelentkezel, ahová akarsz.

Igen, történt.

A szüleim mindenképpen azt akarták, hogy bizonyos vonalon tanuljak tovább, én mást szerettem volna.

Fel is vettek arra a főiskolára, amit ők szerettek volna (akkor még központi írásbeli és külön felvételi kellett és maximum 2 helyet jelölhettél meg: 1 egyetemet és annak a főiskolai karát. Én, illetve a szüleim csak ezt az 1 helyet jelöltük meg) Másfél év után otthagytam a fősulit, elkezdtem dolgozni, majd férjhez mentem, szültem 2 gyereket és felnőttképzésben elvégeztem azt, amit szerettem volna tanulni.

Viszont tanultam a saját esetemből: a gyerekeim oda mentek továbbtanulni, ahova ők akartak.

Te még csak 14 éves vagy, mire oda kerülsz, hogy a felsőoktatásról kelljen gondolkodnod, sok minden meg fog változni a felsőoktatásban is. Lehet, hogy addigra anyukád véleménye is meg fog változni.

Anyám orvost, vagy ügyvédet akart faragni belőlem, lényegében mindegy volt neki, csak a Dr legyen a nevem előtt. Most, harmadéves egyetemista vagyok mérnök infó szakon, és mostanra kezdi felfogni, hogy ebből is legalább olyan jól meg lehet élni, és az a két betű közel sem jelent mindent.

Annak idején én a tanárokkal voltam bajban, biosz, magyar, töri versenyekre akartak küldözgetni, megértem kiengesztelni őket, mikor a matekra meg az infóra mentem inkább, vagy azokból jártam szakkörökre, faktra, mindenre, amire csak lehetőség volt a suliban.

Azt mondom, csináld, amit szeretsz, ha nem értesz egyet anyukád elképzelésével, jobb, ha egyenesen megmondod neki és nem hitegeted, mert így később fogod megbántani. Inkább most beszéljétek meg, mint, hogy később legyen nagyobb gond ebből, mikor a jelentkezésre kerül a sor. Jobb, ha tisztázzátok, és megérteted vele most, mint hitegetni, és később egy olyan irányban tanulni tovább, amivel nem akarsz foglalkozni. Mert, ha rá hagyod, és engeded, hogy továbbra is efelé tereljen, később nem csak, hogy elpazarolsz több évet az életedből majd ha belevágsz, hanem nem is fogod tudni úgy csinálni, mintha szeretnéd azt, amit tanulsz, ráadásul így később okoznál csalódást nekik és magadnak is.

A szüleim elváltak. Apám (46) akarta mindig, hogy jogász legyek. Szerencsére, csak hétvégenként hallgattam. Én persze teljesen mást akartam, aminek több köze van a művészetekhez. Most már 5 éve nem tartjuk a kapcsolatot, más okból, de van egy 23 éves barátnője, akit befizetett az egyetemre, és jogász lesz...

Ne hagyd magad, mert később megbánod. Tanulj rendesen, annyi minden lehet még belőled, fiatal vagy még.