Ti hogy nőttetek föl? Lazaság volt a szülői házban, vagy katonás szigor?

Lazaság

Apa próbált volna fogni,de ő akkor volt karrierje csúcsán,éjjel nappal dolgozott,gyakorlatilag a nevelésemben egyáltalán nem vett részt.(állítólag kiskoromban megkérdeztem hogy miért nem lakik otthon,pedig persze otthon lakott,csak sose láttam)

Anya sokkal inkább barátnőként kezelt,elég bulira fogta a dolgot.Amit azért picit sajnálok.Egy hangyaf*sznyit lehetett volna szigorúbbak :)

Anyám idegbeteg volt, állandóan hisztizett, minket okolt mindenért, és magát sajnáltatta.

Segítséget nem fogadott el semmiben, aztán mártírkodott, hogy túl van terhelve, idegösszeroppanást fog kapni, stb...

Nem szigor volt, inkább lelki terror.

Nem lehet neki ellentmondani ma sem, olyan, mint volt, szerencsére már nem kell látnom naponta.

Az utolsó összefoglalta, amit írni akartam.

De elköltöztem, és azóta jó :)

marhára imádom anyámat, mindig jó volt a kapcsolatunk, bár néha kicsit ambivalensen viselkedett. egyedül nevelt fel, ezért nagyon tisztelem, de voltak olyan dolgok, amik nem vallottak túl nagy következetességre.

ebben a pasijának is benne volt a keze, mert a fickó iszonyat szigorúan nevelte a velem egyidős lányát, és anyám néha légből kapva átvett pár nevelési elvet.

pl. csináltam néhány ökörséget, és szinte le se tolt, máskor meg apró semmiségért elvette a telefonomat egy hétre.

sosem hangzott el a szájából indokként az: azért mert azt mondtam, hanem elmagyarázta, hogy értsem mit miért nem enged, vagy épp miért korlátoz le. a javamra vált, így értettem meg a világ működését, és ezért hálás is vagyok neki.

inkább lazaság volt, mint katonás szigor.