Anyámmal folyton megbántjuk egymást! Már az öngyilkosságon gondolkodtam! Mit csináljak?

Az egész akkor kezdődött mikor 11 éves voltam.Anyám felküldőt az emeletre hogy hozzak le macska kaját,de nem jót hoztam le és azt ordította a fejemhez:"Aki hülye haljon meg!" Utána a mamám (aki hallotta ezt) azt mondta anyámnak hogy ez nem volt egy kicsit durva? Erre anyám azt mondta hogy nem és aki ilyen béna mint én az haljon meg!2 hétig nem beszéltem vele(sőt senkivel) és éjjel nappal sírtam.Aztán megint jobba lettünk és megint bíztunk egymásba,de persze ezerszer megbántott.Aztán most pár hete itt síránkozott nekem hogy többen is lebunkozták.Én nem mondtam neki semmi mert nem mertem megmondani hogy ez igaz és hogy még ő bunkozot le engem előtte(én is az vagyok,volt kitől tanulnom).Tegnap este mondta hogy csatoljam fel a haját.Felcsatolttam majd hozzá tettem hogy tiszta zsír.Erre elkezdett velem ordítani hogy ő mindent megvesz nekem és én meg undorodok tőle. Nem mertem mondani de ezt mondtam volna: Nekem inkább fontosabb lenne hogy soha ne bánts meg mint hogy mindenem meglegyen.És hogy mennyire utálom mikkor apámmal honapokig nem beszélnek vagy veszekednek.És mikor a halálomat kívánta azóta nincs nap mikor nem hallanám magamba amit mondott és hogy így 2 év után is esténként sírok ha rágondolok és mennyi rémálmomban benne volt ez a mondat.Meg hogy ő mindenkit kritizál de nem nézz tükörbe! Már sajnálom hogy ezt nem mondtam meg neki.Este mentem neki puszitadni lefekvés előtt és én megpusziltam aztán tartottam az arcom ő meg nem adott nekem!Már az öngyilkosságon gondolkodom!Mit csináljak?? 13/L