Tényleg önző vagyok, hogy nem vagyok képes foglalkozni a nővérem "problémáival"? (kicsit hosszú)
A nővérem 2 gyereket nevel,otthon van,végzi a ház körüli munkákat és vezeti a háztartást.
Falun laknak,így már neki is lételeme a pletykálkodás.
A legnagyobb problémái,hogy a barátnője megint terhes,vagy épp fasírtban van a férjével,hogy a szomszéd,megint más pasit fogadott,mikor nem volt otthon a férje,hogy a helyi cukrászdában azt beszélik,hogy ez és ez ezzel és ezzel...Na de ez még engem annyira nem is zavar,míg ezt anyánkkal beszélik meg telefonon,de mikor már engem is felhív egy új pletykával,akkor égnek áll a hajam. És ilyenkor ha nem úgy szólok,persze rendre megkapom,hogy mert engem nem érdekel,mi van vele. De engem érdekel,hogy vele,meg a gyerekekkel mi van,de hogy a faluban mik a történések,na az nem!
És nem érti,nekem mik lehetnek azok az egetrengető gondjaim,amik miatt nem tudok vele órákat telefonon csevegni (messze költöztek anno a férjével,így inkább csak telefonon tudjuk a kapcsolatot tartani). Sajnos betegség miatt elvesztettem a munkahelyem.A párommal válságban van a kapcsolatom, az egészségi állapotom sem túl jó,szóval úgy érzem,ezek lényegesebb dolgok,mint amikről vele lehet beszélgetni. De soha meg nem kérdi,mi van velem,csak elkezdi a mondókáját és abba sem hagyja.
Nem akarom én megbántani,mert neki talán ez az egyetlen kikapcsolódása,hogy pletykálkodik,és alap esetben el is hallgatom,de most nekem csőstül jött a baj és a lelkemnek most ez nem tesz annyira jót.
Hogy mondjam meg neki kíméletesen,hogy nem vagyok képes jelen körülmények közt,napi szinten végighallgatni a friss sztorikat,mert nekem is vannak gondjaim,és ezekre szeretnék inkább megoldást találni? Anyu persze engem szúr le,hogy szegény nővéremet is meg lehetne értenem,mert messze van tőlünk,egyedül érzi ott magát,mért nem bírom ki,hogy meghallgatom. Hát nekem most kicsit terhesek ezek beszélgetések a testvéremmel,bár imádom,de a depresszió közepén,nem vadidegenek életével szeretnék foglalkozni.
Gonosz és önző vagyok tényleg?
Hát ha még a gyerekekről beszélne,mesélne nem is lenne baj,mert az érdekel.De neki a falu élete a fő pont. Amúgy mint írtam is,messze lakunk egymástól,így évente kb 3szorlátjuk egymást,szóval nem tudunk együtt sehova menni.
Szóval ő nem is a gyerekekről mesél,ez a baj,meg nem is magával van elfoglalva,mert még az sem zavarna annyira,ha csak ő lenne a téma.De olyan emberek magán élete,akikről azt sem tudom kicsodák,hát nem érdekel!
Én teljesen megértem a helyzetedet. Nekem a nagymamám ilyen, messze lakik, vidéken, ritkán látom. Éppen ezért rendszeresen fel szoktam hívni, hogy mi van vele, meg ő is engem. Néha viszont nagyon nehéz végighallgatni. Én általában olyankor hívom, mikor nyugodt vagyok, és bőven ráérek, nincs semmi dolgom. Ilyenkor gyakran egy óráig is elhallgatom a mondókáját, ő persze nem kérdez semmit rólam általában. Ha ő hív, és nem vagyok olyan hangulatban, akkor szépen megmondom neki, hogy nem tudok beszélni, mert főzök stb... Ilyenkor majd valamikor visszahívom, és végighallgatom.
Szerintem te is nyugodtan mondd neki, hogy nem érsz rá most, mert valamit éppen csinálsz, vagy menned kell el valahova, éppen öltözködsz, ilyesmi. Ha szereted a testvéredet, akkor azért néha hallgasd végig, amikor olyan kedved van, hogy el tudod viselni. De meg is mondhatod neki, hogy téged nem érdekel a pletyka beszéljetek másról. Bár ahogy elnézem nem olyan értelmes, hogy ezt felfogja, úgyhogy nem tudom.
Jaaaj, nem vagy önző!
Ismerem ezt az "emberfajtát", sajnos általában nagyon egyszerűen gondolkodnak, párom rokonságában vagy egy "raklap" ilyen.
Anyósom is ilyen volt, miután öngyilkos lett édesapám, az volt a legnagyobb problémája, hogy mindenkinek elpletyizze, mennyit híztam. :)) És nem rosszindulatból, egyszerűen ilyenek...
Tehát: nem lehetne azt csinálni, hogy ha elkezdi, az mondod, hogy dolgod van? Vagy egyszerűen, ha látod, hogy ő hív, "nem -felvenni" a telefont?
Tudom, hogy ezek sunyinak tűnik, de ha észérvekkel nem lehet rá hatni...
Kedves Kérdező!
Szerintem remekül megfogalmaztad a kérdés leírásában, hogy mit is kellene mondanod a testvérednek. Pontosan ezeket:
"Figyelj, drágám! Jelen körülmények közt nem vagyok képes napi szinten végighallgatni a friss sztorikat a faluból, mert nekem is vannak gondjaim, és ezekre szeretnék inkább megoldást találni. Nem segítenél nekem bennük? Nekem most kicsit terhesek ezek beszélgetések, a pletykák, bár imádlak, tényleg, de a depresszió közepén nem vadidegenek életével szeretnék foglalkozni. Mert igen, depressziós vagyok, és szükségem lenne, hogy te hallgass meg engem és adj tanácsot. Én is ugyúgy meghallgatlak téged, ha tanácsra van szükséged a saját vagy a gyerekeid életével kapcsolatban".
Szerintem ez így nem bántó. És ha erre megsértődik vagy nem képes ennyit megtenni érted, akkor nincs más: ne beszélj vele, amíg ki nem jössz a rossz passzból, mert ezzel tényleg neked árt a tesód. Igazi energiavámpír.
Legjobbakat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!