Idegesít a szüleim jelenléte, pedig jó a kapcsolatunk amúgy. Ez a korral jár? El kéne költöznöm lassan? 21/L

Igen ez a korral jár részben, meg itt ugye az a probléma hogy a szüleid még mindig abban a hitben vannak hogy te a kicsi lányuk vagy és még úgy foglalkoznak veled mint egy 16 éves kamasszal. Ez sajnos ilyen is marad már, szerencsére az én szüleim nem ilyenek, igaz tőlem is számon kérik a dolgokat időnként de nem úgy hogy mit csináltam, kivel voltam, hol voltam, hanem csak annyit hogy hová megyek és kb mikorra leszek itthon. Ez teljesen természetes a szülők részéről. Én is voltam már itthon egyedül sokáig én is élveztem ezt, valamennyire.

Én is veled egy korú vagyok, én is vágyom már a külön életre, de jelenleg nincs kapcsolatom, sajnos egy majdnem 3 éves kapcsolatom ment teljesen tönkre egy idióta miatt, egyedül meg nem laknék, tudnám fizetni az albérletet meg a rezsit mert szerencsére jó munkahelyem van még, de én jól elvagyok a szülői házban, mert ez engem úgy nem zavar, egyedül élni meg nem szeretnék.

Én így vagyok vele személyszerint.

A te szüleid is befogják látni hogy már felnőtt ember vagy és külön életre vágysz, lehet hogy elején úgy fognak állni a dolgokhoz hogy minek akarsz elmenni meg minden, de idővel enyhülni fognak majd.

Nekem sokkal egyszerűbb a helyzetem, sok mindenkit hoztam már ide, barátokat, barátnőmet nem is egyszer, volt hogy napokig is itt volt és a szüleimet ez egyáltalán nem zavarta, sőt örültek is neki hogy van valakim.

Ez normális érzés a te részedről.

21/F

Én 22 vagyok, nincsen most senkim, de ha ilyet művelnének le itthon, az biztos, hogy már rég felvettem volna a nyúlcipőt.

Itt az a rend, hogy szólok, ekkor meg akkor elmegyek, jövök, ha végeztem. Kb.-ra mondok egy időt is. Soha nem késtem kamasz koromban, nem maradtam ki, nem lógtam, így ma ennyi bőven elég, tudják, hogy nem keveredek semmibe, kulcsom van, jó mulatást.

A dolgaimat én intézem, maximum segítséget KÉREK, de nem szólnak bele, barátok-barátnől mindig jöhettek. Nálatok vagy valami alapvető bizalom hiányzik vagy nem fér a csöpp agyukba, hogy nem 11, hanem 21 vagy. Én a helyedben elkezdenék albérletre félretenni, már csak a saját nyugalmad és a családi béke megőrzése érdekében is.

én 20 vagyok, és nekem még kilincs sincs az ajtómon, mindenki úgy ront be hozzám kopogás nélkül, ahogy akar, arról nem is beszélve, hogy lazán turkálnak a cuccaim közt. Csak nekem egyelőre nincs lehetőségem elhúzni innen, de amint megtehetem, repülök is.

Szerintem ha te el tudsz költözni, akkor tedd meg, max eleinte gyakran látogatod őket, de ha amúgy jó a kapcsolatotok, akkor lehet, hgoy ez csak javítani fog rajta, mert nem hagyod, hogy az idegeidre menjenek a számonkérősdivel...

Már engem is zavart a jelenlétük ezért én vettem a sátorfát és elköltöztem, ennek már 1 éve. Nálam még az is volt a probléma, hogy a tesómmal egy szobában laktam, ha van saját szobám még talán most is ott lakom a szüleimmel.

25/F

22 éves vagyok és még a szüleimmel élek. Én nem érzem, hogy rohannom kéne, de nálunk a helyzet is normálisabb. A párom akkor jön, amikor szeretne, én is akkor megyek hozzá, amikor csak szeretnék. Barátok, barátnők előtt is bármikor nyitva áll az ajtó, anyu nem szabja meg, hogy kit mikor fogadok. Van saját szobám, ráadásul az emeleten, ahol csak hálók vannak, így napközben igazán nem zavar senki, ha még is, akkor felkiabálnak, hogy ez van vagy az. Nem rontanak váratlanul rám.

Ha elmegyek itthonról, akkor elmondom hova megyek (nem kell pontosan beszámolni, csak hely szerint) és hogy kb mikor jövök. Nem hivogatnak és ellenőriznek, ahogy itt egy másik 22 éves válaszoló is leírta, bíznak bennem, sosem voltam egy "rossz gyerek" kicsapongásokkal, így nem kajtatnak utánam, hogy hova megyek, mit csinálok és ez így jó.

Én még egyetemista vagyok, másfél évem van a suliból, ha minden jól megy. Sokkal inkább azt érzem, hogy mostmár a tanulás és itthon ülés helyett dolgozni szeretnék, valami hasznosat tenni, amivel pénzt is lehet keresni, nem csak figyelni egész nap az iskolában, aztán éjt nap alá téve tanulni itthon. Ugyanakkor, ha arra gondolok, hogy másfél év múlva jó eséllyel az ország másik végébe költözök, akkor az kicsit elkeserít. Ergo valahol biztosan a korral jár ez a gondolat, hogy "külön kell élni", de azért vannak olyan mozzanatok, amik nyomatékosítják eme elképzelést. Nálam ez nincs meg egyelőre.