A szülők valóban elzavarják vagy kiutálják a gyerekük választottját? Nálatok volt ilyesmi?

Te melyik évtizedből írsz? És ti melyik évtizedből válaszoltok?

Engem nem érdekel. Tetkó alapján ítélni... a normális gondolkodású ember nem tesz ilyet. Akkor ijednék meg, ha emberi bőrből összefércelt maszkban jelenne meg. Tetkók... ugyan.

Volt egy-két meredek választásom. Egy szem lánygyerek vagyok, kései születésű (35-40 évesek voltak a szüleim).

A szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy lássanak minden jelentkezőt. Aki problémás volt (vagy annak tűnt), ott nyugodt hangnemben érvekkel próbálkoztak (gondolkodj azon, ha majd ez meg az lesz, stb), majd háttérbe vonulva körmöt rágtak és reménykedtek benne, hogy vége lesz idejekorán a kapcsolatnak.

Egyik ilyen egy 40 éves, külföldi, nős férfi volt (ekkor voltam 18). Ki akartam menni hozzá két hétre. Mondták, hogy rendben, de jöjjön ő Magyarországra, látni akarják, addig kizárt, ha kell, kicsavarják a kezemből az útlevelet. Eljött, elbeszélgettek vele - nem fenyegető hangnemben - majd mondták, hogy nem tűnik baltás gyilkosnak, de nem ugrálnak örömükben. Amikor kimentem, feltétel volt, hogy naponta kétszer bejelentkezem telefonon, egyébként azonnal a rendőrség fog keresni.

Amikor pár évvel később egy kissé maffiózó külsejű, nem túl okos (ránézésre sem) sráccal volt afférom, a találkozó után anyám kissé aggódva annyit kérdezett, hogy ugye nem őt szánom leendő gyerekeim apjának. Mondtam, hogy nem, szülők ettől megnyugodtak.

A férjemmel pedig volt egy pár éves összejövünk-szakítunk időszak. Az utolsó néhány felvonást el se mertem mondani nekik. Amikor ismét megjelent és már komolynak tűnt, hazavittem (ismerték korábbról). Anyám udvarias volt, de olyan jégcsap stílusban, hogy a férjem állt egyik lábáról a másikra és a mellette ülő kutyám fülét csavargatta zavarában. Amikor látták, hogy most már nincs szakítás és jól bánik velem, megenyhültek és visszatért a barátságos légkör. Anyám utólag mondta neki, hogy ott és akkor egy kanál vízben megfojtotta volna, a jólneveltsége tartotta vissza - inkább elkerülte a kommunikációt. Szerencsére azóta megkedvelték és idővel ő is bizonyított.

nekem egyik pasimat sem utálta ki anyám, pedig voltak érdekes figurák :) az volt neki a fontos, hogy tisztelettudó, művelt, értelmes ember legyen, és hogy velem is normálisan viselkedjen. volt tetkós fiúm is, de anyám a mai napig áldja a srác nevét, mert látta, h mennyire normális volt.

a mostani párom sem egy bűnöző, de vannak akik tartanak tőle a megjelenése miatt.

ha lányom lesz, előbb mindig megismerem majd a párját, és azok után mondok véleményt. úgy fogom nevelni, hogy ne álljon össze suttyó prolikkal, a külső másodlagos.

Nekem ket ilyen sztorim is van :) Az egyik ahol az en szüleim akadtak ki, a masik ahol a parom szülei :)

A törtenetekhez hozzatartozik, hogy lany letemre tetovalokm szüleim teljesen atlagosak, anyu bolti elado, apu hetvegen autoszerelö es hetközbe kamionozik :)

A szüleim sose voltak nagy parasok, mindig beletörödtek, hogy kit/mit valasztottam.

Egyszer haza allitottam egy akkor egyetemista jogasz hallgatoval (en ilyenkor mar tetovalni tanultam). Tipikus magas, barna, kötött pulcsis jo tanulo anyuci kisfia... Bemutatasnal nem volt gond, anyu es apu is kisse ridegen de normalisan viselkedett. Majd mikor a srac elment, apu leültetett es közölte velem, hogy beletörödik ha öt valasztom, de nagyon rövid idön belül felakasztja magat, ha Ö lesz az unokai apja :D En nagyon jot röhögtem, rövid idön belül szakitottunk, egyaltalan nem emiatt. :D

A masik törtenet a ferjem szüleihez kapcsolodik. Nem Magyarorszagon lakunk es a ferjem sem magyar, viszont nem is az Ö szülöhazaban elünk, igy eleg ritkan talalkozunk a szüleivel. Az elsö pillanattol tudtak rolam a szülök, de valahogy mindig ugy alakult, hogy sosem lattak. 2 honap utan összeköltözünk parommal, ekkor meghivtuk a szüleit egy par napra hozzank, ismerjenek meg engem... (Parom egy etterem lanc menedzsere, tehat nem az az agyontetovalt rockker allat :D). Este erkezett a szülök gepe es mivel parom dolgozott en mentem ki a szülökert, szoltunk nekik elöre, hogy majd viszek kistablat a nevükkel ugy lesz a legegyszerübb. Mikor anyos meglatott hirtelen köpni-nyelni nem tudott, lattam rajtuk hogy nagyon gondolkodnak, hogy ugyan mi is törtenik... Majd apos odalökte nekem, hogy jo poen volt de hol van az Ö aranyos, kedves, imadnivalo meny jelöltje... Kellemetlen volt mit ne mondjak. Anyos kb 20 perc utan csak annyit tudott kinyögni, hogy jo szines vagy, akarhonnan nezlek :D :D :D Na de azota nagyon is jo a viszonyunk es mar varjak Ök is a babat velünk együtt, csak idö kellett, hogy rajöjjenek, hogy en is ugyanolyan nö vagyok mint mindneki mas, csak szinesebb es sokkal de sokkal jobban szeretem a fiukat mint barki mas :D

Nem örülnék neki megmondom őszintén.

Szóval elhiszem én, hogy rendes ember, de a lányomnak egy olyan embert képzelek, aki őszintén boldoggá teszi és nem hozza kellemetlen vagy esetleg nevetséges helyzetbe azzal, ahogyan kinéz. Mert valljuk be ez feltűnést kelt.

Szóval nem dobnálak én ki, nem vagyok bunkó, különben sincs értelme a tiltásnak, de imádkoznék, hogy mielőbb váltsanak le.

"olyan embert képzelek, aki őszintén boldoggá teszi"

Egy tetoválás-mentes ember képes boldogabbá tenni egy tetováltnál?

Nem a gyerekednek akarsz jót, magadnak. Téged tenne boldoggá, ha nem lenne tetkója.

Ha megtennéd, hogy elolvasod a mondat többi részét, akkor majd rájössz.

Egyébként pedig teljesen mai gondolkodású nő vagyok a magam 24 életévével, de engedd már meg, hogy legyen véleményem. Semmi sértőt vagy bántót nem írtam. Aki tetoválást, vagy testékszert csináltat az azt is vállalja, hogy lesz, akinek nem fog tetszeni és lesz olyan, akiben egy kisebbségi komplexusos benyomását kelti. Ez van, ha tetszik, ha nem, mindig lesz, aki így fogja gondolni.

apukám iszonyú előítéletes ember, minden fiút gáznak tart a korosztályomban vagy az alatt; főleg a rockereket és a hosszú hajúakat nem bírja. Sajnos úgy hozta számára a sors, hogy a szerelmem hosszú hajú, rocker, jó, nem az a ma divatos típus, de eléggé olyan mint a 80-as évek rock n roll lázadói...

nos, már majdnem egy éve jártunk amikor végre hajlandó volt megismerkedni vele - azért nagyon vicces tud lenni az öreg :') - és kb öt perc után már nem is számított semmi, mert látta hogy rendes és nagyon szeret engem :)