Nagyon elbizonytalanodtam a vőlegényemmel kapcsolatosan! Szerintetek a szívemre vagy az eszemre hallgassak?

"oké, hogy most nem tudnám elveszíteni, de egy életen át vele legyek??" Nekem ez a mondatod szúrt szemet. Ha egy ici-picit is meging, hogy vele akarsz-e lenni egy életen át, akkor nem ő az életed párja.

Mióta éltek együtt?

Mi sem nyáladzunk az utcán, de a mai napig beleborzongok, amikor hozzám ér és elsöprő a szexuális együtt lét is vele. Pedig már 2 éve együtt vagyunk, 1.5 éve élünk együtt. Szóval akármennyire nem vagy tisztában magaddal, egy tuti: ez nem egy házasságra alkalmas kapcsolat...

24N

Kedves Kérdező!

Átérzem a problémádat, mert én is voltam ilyen helyzetben. 4,5 évig voltam együtt a vőlegényemmel (4 év után kérte meg a kezemet) és egyszer csak nagyon erős kételyek kezdtek gyötörni. Én szakítottam, mert nem tudtam volna tiszta szívvel belemenni a házasságba. Ez egy majdnem egy éve történt és nem bántam meg. Két hónapig gondolkodtam és végül a legbelső hangomra, a megérzésemre hallgattam.

Mást nem nagyon tudok hozzátenni, mint az előttem szólók. Sajnos tényleg nem lehet tanácsot adni ilyen helyzetben. Mindegyik kommentben van valami igazság, azt azonban csak te tudhatod, hogy mit érzel, neked kell meghozni a döntést.

Kedves kérdező!

A gond ott van, hogy ki kellett írnod ezt a kérdést. Ez pedig azt jelzi, hogy nem vagy biztos magadban, ami szerintem is nagyrészt annak tudható be, hogy még nem volt senkid őelőtte.

Nekem sem volt soha ez a lángoló szerelem a férjemmel, de az mind megvolt és megvan, amit itt valaki nagyon jól megfogalmazott: "Ha úgy érzed igen Ő az akivel boldogan le tudsz élni egy életet, aki hiányozna és nem lenne nélküle teljes az életed, aki a lehető legjobb férjed és gyermekeid apja lehet, akivel teljes az életed és semmiben nem szenvedsz hiányt (érzelmekben), ő az akivel kiegyensúlyozott lehetsz és TELJES, vele bármit letudsz győzni, eggyütt bármit megfogtok tudni oldani nem lesz lehetetlen és nem fogtok gyerekes problémák miatt elválni, akkor igen".

Mondhatnánk, hogy: de, hiányzik valami, mert hiányzik a lángolás, de az az igazság, hogy nekem ez egyáltalán nem hiányzik. Voltam vakon szerelmes a férjem előtt egyszer (így én ezt megtapasztaltam, veled ellentétben, ennyivel "több" az én esetem), és annyira, de annyira nem érte meg... Nem lehettem önmagam, nem tudtam megbízni 100%-ig a fiúban, pedig rettenetesen szerettem. Rózsaszín szemüveg, ezer fokon égés, minden megvolt. Mégis boldogtalan voltam.

Illetve volt még egy kapcsolatom még korábban, aki szintén jóképű volt, kedves, figyelmes, és imádott, de nem passzoltunk, nem lett belőle szerelem. A férjemmel pedig ilyen gondok nem voltak. Hiába nem volt a lángolás, folyamatosan izzó szerelemmel szeretem őt, az első perctől fogva megbíztam benne, ő a másik (jobbik) felem. Minden magától értetődő vele. Természetes :)

Szerintem azon múlik a boldogság, hogy két ember mennyire passzol össze, mennyire illenek egymáshoz, mennyire egészítik egymást vagy épp erősítik. Ha ez megvan, felér egy elsöprő szerelemmel. És míg az elsöprő szerelem elmúlik, ez nem fog.

Ez az én saját sztorim. Sajna nálad tényleg szerintem az dolgozik, hogy nem tapasztaltad meg, hogy azért, ami hiányzik most neked, nagyon nem érdemes eldobni azt, ami most van. Ha tudnád, hogy nem érdemes, nem tetted volna fel a kérdést, és örömmel mennél hozzá a párodhoz kétségek nélkül.

27/N, friss feleség :)

Amúgy minden gond nélkül esküdtem hűséget a férjemnek, sosem volt kérdés. Pedig, higgyétek el, agyalós típus vagyok... :D

25-ös, lehet, hogy nem fogunk borzongani 2 év múlva (amit kétlek), de sosem érezném azt, hogy kétségeim vannak a Vele való élettel kapcsolatban. Itt ezen van a hangsúly.

Amúgy meg kevesebb, mint egy év múlva már házasok leszünk, így ez nem lehet probléma.

24n