Ti mit szólnátok hozzá, ha a lányotok összeköltözne a párjával, de bizonyos okok miatt úgy döntene, hogy rövid időn belül visszaköltözik a szülőkhöz?

Végülis az a fontos, hogy a szüleid mit gondolnak, hisz hozzájuk mentél vissza.

Benne lehet még a pakliban a hazaköltözés. Sose lehet tudni.

Nem értem én sem. 1 év járás az pont optimális összebútorozás előtt.

Más lenne a dolog ha 1-3 hónap után akartatok volna összeköltözni. Szerintem tényleg csak irigyek.

"Lakva ismerszik meg az ember." Ez nem jött be nektek. Na bumm. Még is mit kellet volna tenned? "Cakazértis" alapon ottmaradni? Büszkeségből? Mert "márpedig én felnőttem"? Vagy esetleg évekig jegyben jári, aztán esküvő után költözni. Ahonnan még nehezebb szabadulni?

Örülj anyukádéknak. A többiekkel meg próbálj ne foglalkozni.

Mikor én költöztem el otthonról, egyik tesóm becuccolt a szobámba. 6 hónap mulva, mikor úgy mentünk látogatóba, h akkor ott is alszunk, tesóm döbbenten kérdezte: Itt alszotok? És hol fogtok aludni?

Fel sem merült benne egy pillanatra sem, h arra a 2 élyszakára mindenki a régi helyére megy.

Nem vagy egyedül. Vannak még hasonlóan fura emberek. :-)

Semmi közük hozzá.

Normális családokban a szülői ház mindig nyitva áll (meg hát fordítva is, a szülő is bármikor a gyerekeihez fordulhat, ha baj van).

A nagymamád meg a nagybátyád egyszerűen régimódi, ne foglalkozz velük. Egy időben még az is megtörténhetett, hogy visszazavarták a leányzót akkor is, ha a kedves férje félig agyonverte, mondván, hogy viselkedjen jól, mert az már az ő élete.