Mit csináljak, hogy legyen egy kis életkedve a nővéremnek. A sógorom nemrég hunyt el nagyon maga alatt van? Nem tudom rábeszélni hogy pszichológushoz menjen?

"De lassan össze kellene szednie magát."

Na ezt azonnal felejtsd el! A szádon se ejtsd ki, a gondolataid között se szerepeljen többé! Nem te mondod meg, hogy kinek mikorra kéne már összeszednie magát, és mivel kéne törődnie, ugye? Azut ő tudja, azzal egyedül neki van dolga.

Nem elhagyja magát, kedves, hanem GYÁSZOL! tessék szépen békén hagyni! A kicsinek lehet, hogy szüksége van az anyjára, de az anyjának még nagyobb szüksége volna arra, hogy meghagyják neki mások - te is! - a normál gyász menetét (amely minden embernél más és más hosszúsású és intenzitású). Különben csak baj lesz belőle. Olyna, mintha egy törött lábú embert idő előtt, mielőtt meggyógyulna a lába, felzavarnál a Mount Blancra, sielni, mondván, hogy "itt az ideje". Frászt!

Ha a férj halála után másfél évvel is ilyen állapotban lesz, akkor tessék unszolni, hogy menjen el egy pszichiáterhez vagy egy jó pszichológushoz segíségért, mert ez azt jelenti, hogy elakadt a gyászfeldolgozásban.

Ami tehetsz: igyekezz őt békén hagyni, igyekezz a válláról levenni a lehető legtöbb terhet - ezzel teszed a leghasznosabbat és a legtöbbet! pl. felajánlhatod, hogy ha szeretné, akkor szívesen bevásárolsz helyette, főzöl rá, mosol stb.

De SEMMI, érted? SEMMI!!! szövegelést nem szabad emellé tenni! Sem ítélkezést, sem "jaj szedd már össze magad" szöveget! Fogadd el, hogy gyászol, és vedd tudomásul te is, a környezeted is, hogy a gyász fájdalmas. Két kisgyermekkel egyedül maradni nagyon-nagyon fájdalmas.

A gyászportálokon talál ő is, a hozzátartozók is segítséget. (Singer Magdolnát kerüld el nagy ívben.)

Legjobb volna egy jó pszichiáter neki (akik nem csak bogyókat ismernek, ugyebár).

Karácsony körül és a férj halála egy éves évfordulóján, akörül nagyon-nagyon figyeljetek rá! Nem ítékezni, nem csesztetni, hogy szedje össze magát, csak ELFOGADNI, hogy fáradt, depressziós, életunt, sír, zaklatott - azaz gyászol.

A gyász az egyik legnagyobb trauma, ami embert érhet, a közeli hozzátartozó halála - a házastárs halála az első számú stressz forrás a 100-as listán! - nagyon-nagyon megviselő.

Azt tudod tenni, amivel a legtöbbet segítesz, hogy annyi terhet veszel le a válláról, amennyit csak tudsz. Vigyázz a gyerekre, anyuka is, törődj a másikkal, moss rájuk, főzz, takaríts - DE mindig hagyd meg azt a lehetőséget a testvérednek, hogy ő tegyen meg valamit, ha neki van ehhez kedve. Ahogy kifele mászik majd a gyászból, ahogya erősödik a lelke, ahogy feldolgozódik benne a mélységes fájdalom, lassan, fokozatosan fog visszajönni az életkedve.

Értsd: nem holnap, és nem parancsra.

Ha bármi egyéb gondod van, írj privátot, szívesen válaszolok.