Nagyon ki vagyok bukva a párom anyja miatt. De mit tehetnék én?
A párom anyja nem könnyű eset,bár elég fiatal nő,mégis olyan rigolyás,mint egy öregasszony.
Párom technikumot végez,mellette napi szinten dolgozik. Anyuka pedig folyamatosan nézegeti,mennyit költ a fia. Amit természetesen csak rám ver el,ez egyértelmű/hozzáteszem,nem megyünk sehova,tehát nem igaz,hogy rám költene nagy összegeket/. A legújabb "terve" anyósjelöltemnek,hogy majd elveszi a párom bankkártyáját és ad havi 30ezret neki költőpénznek,a többit meg majd ő elrakja. Kérdem én,ha valaki 21 éves,dolgozik,bár még otthon lakik,akkor mért nem költhet abból a pénzből,amit megkeres sok melóval egy hónapban? Mert megtakarítása is van a páromnak,de anyuka elvárná,hogy nulla forintot költsön,sőt annyit költhetne egy hónapban. És persze tervezzük az összeköltözést,de majd akkor is jön anyuka tartani a markát,hogy beossza a pénzünket? Mert neki az is baj,ha én költök bármire,úgy csinál,mintha az anyám lenne.
A párom,meg nem nagyon törődik vele,bár ez a bankkártyaelvétel kezd számára is optimális megoldás lenni...Kezd beválni az agymosás!
Ne gondoljátok,hogy a pénzre hajtok,az érdekel legkevésbé,csupán azon vagyok felháborodva,hogy mért kell ennyire beszabályozni egy felnőtt embert.
Félek,hogy tönkremegy a kapcsolatunk,mert az összes vita,anyuka miatt van,mert amúgy minden annyira jó.
És persze,ha én megyek hozzájuk,akkor nyilván nem mondhatom el a véleményem,mert anyuka van otthon,nem lenne illendő.De mégis,mért kell nekem eltűrnöm a szemembe jópofáskodást a hátam mögött meg pocskondiázást?
Persze,sokszor én mondom a páromnak,hogy a viták elkerülése végett hagyja az anyjára a dolgokat,de ha erre rá fog menni a kapcsolatunk,akkor mi lesz?
És azt is figyelembe veszem természetesen ,hogy ő a párom anyja,aki felnevelte,emiatt meg megvan az alapvető tisztelet. Valaki tud valami hasznosat mondani,mert 3 napja csak bőgök,és már nyugtatót is be kellett szednem.Én mért nem lehetek boldog végre? Aki ítélkezni akar,az kérem,most ne tegye,mert így is lég rossz helyzet ez:(.
Kedves Kérdező: nagyon tévedsz. Nem téged választott, hanem az anyját, illetve a hótt kényelmes soha-fel-nem-növök-srác szerepet.
Elszórja a pénzt - mert felelőtlen. Minek az ilyen embernek feleség, pláne gyerek? Azért, hogy tönkretegye?
",és ha már össze fogunk költözni,anyukának nem lesz joga beleugatni a dolgainkba,úgyanis az már ott a mi kis családunk lesz.De várom már,hogy láthassam az arcát,ha egyszer majd terhes leszek :)!
"
remélem ezzel csak viccelni akartál. Miből gondolod, hogy ha majd elköltöztök nemt ud belefolyni az életetekbe? Azért mert máshol laktok? Ugyan. Nem a fizikai közelség miatt ilyen a fia. Évek kemény nevelésével vált ilyenné. Beleivódott a személyiségébe már ez. Nem fog semmi megoldódni ha elköltöztök és azzal sem lesz jobb ha terhes leszel. Egy szimpla költözés vagy egy gyerek nem oldja meg soha az ilyen helyzeteket. Ahhoz ugyanis az kellene, hogy a párod a sarkára álljon és azt mondja: mától senkinek semmi köze a jövedelmemhez, felnőtt ember vagyok felelősen be tudom osztani, és senkinek nincsen ahhoz joga hogy ellenőrizgessen." De ha már ilyen tökös lenne a párod akkor valószínűleg veled is kicsit keményebb lenne, mert most bizony te is rángatod. Csak a madzag másik végét fogod. Az anyja azzal tömi a fejét hogy ne erra költse a pénzt, te meg azzal hogy ne hallgasson az anyjára. Szerinted te felnőtt férfiként nézel a párdora? Mert ha tisztelnéd, nem aggodalmaskodnál hogy nem bír a saját anyjával. Megbíznál benne, és nem is lenne kérdés mi a helyes.
Ha évek múlva is együtt lesztek, ugyanez lesz. Csak cifrábban. :)
Hány és hány ilyen kérdés van itt, szerinted azok hol kezdődtek?
Egy férfi vagy férfi vagy anyámasszonykatonája. Döntsd el a te párod melyik. Nyilván nem véletelnül választottad őt, te meg egy kicsit hajlamos vagy a nadrág hordására, de ezt egy kemény fickó mellett aligha tudnád megtenni. Nos, valamit valamiért.
Ha jól értem akkor össze akartok házasodni. Ennek nem lesz jó vége, ezt most borítékolom neked! Az anyósod meg fogja keseríteni az életeteket, de főként a tiédet. Az előzmények ismeretében szted hová fogtok pl. költözni? Amit ti kigondoltok v. amit anyuka? Milyen autót, tv-t, stb. vesztek. Nem, nem vagyok anyagias, de ezek általában minden fiatal párnak céljai.
Majd pedig jön a legfontosabb: a gyereknevelés. Na ott aztán majd kiélni gondolja magát a mama. Mondom még 1x: végetek van!!!
De hogy valami előre mutatót is mondjak:
A vőlegényednek választania kell, melyik utat választja. Ha ezt megbeszéltétek ketten, akkor le kell ülni a mamával és neki is elmondani, hogy ez mennyire zavar titeket (titeket és nem téged!) pl. "... kérem bízzon meg annyira a fiában és bennünk, hogy el tudjuk dönteni mi a helyes. Végül is maga nevelte fel és olyan jó munkát végzett, hiszen milyen szeretetre méltó fiú lett. Én is ezért szerettem belé. Ha ezt a részét ilyen jól megtanította neki a többi is menni fog" vagy valami ilyesmi. Általában célra vezető, ha nem támadsz, hanem kérsz. 1 kis hízelgés sem árt, de csak óvatosan, nehogy kilógjon a lóláb.
Én így gondolom.
1. Teljesen normális és természetes, ha a párod beszáll a rezsibe, a kajában, amíg az anyukájánál lakik.
Viszont egyáltalán nem normális és nem természetes, ha elveszi a párod bankkártyáját. Én is beszálltam a rezsibe, amíg a szüleimnél laktam, de eszükbe nem jutott volna akkora marhaság, hogy majd ők kezelik a bankszámlámat.
2. Nem a ti pénzeteket osztja be, hanem a párodét. Majd ha összeköltöztök, közösen kezelitek a vagyont, akkor lehet szó a ti pénzetekről.
3. Szerintem ne szólj bele, hogy intézik otthon az anyagi dolgaikat, viszont azt tisztázni kéne, hogy ha összeköltöztök, ez nem mehet így tovább, persze lehet segíteni a szülőket, ha szükség van rá, de más módot kell találni rá, mint hogy az anyukánál van a bankkártya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!