Halál. érzéketlen vagyok, vagy józan?

A "nem akarok szenvedni" és "nem szenvedek" között hatalmas külömbség van!

Az, hogy depressziós az ember, az kiválthatja, hogy elnyomja az érzéseit és úgy tesz, mintha jól lenne, közbe meg baromira nincs jól.

Szerintem helyre tudnád hozni a belső egyensúlyod, ha nagyon akarnád. Az, hogy 1-2 hétig gyászolunk, sírunk az elvesztett szerettünk után, ebbe nincs semmi rossz. Sőt jó dolog, és valamiféleképpen tisztelet is. De ha ezt huzamosabb ideig tesszük, akkor vannak már problémák. Ez van. Ilyen az elmúlás. Nehéz feldolgozni és iylenkor senki sem tud vigaszként jelen lenni, aki tanácsot tudna adni, mert ilyenkor nem lehet!

Add ki magadból! Beszéld ki valakinek a fájdalmat! Sírj amennyi jól esik! Ne folytsd el, mert sokat ártasz ezzel magadnak! Mindenki azt hiszi (te is!) hogy kib*szott erős lelkileg és hogy kibír mindent, de egyszer összeomlik és akkor minden szál szakad! Vegyél ki szabit, és szánj az emlékekre időt, menj ki a temetőbe, vigyél virágot rá, és ha kell, beszélj hozzá! Remélem tudtam segíteni!

Azért nem kell érzéketlennek lenni, a józanság nem azt jelenti, hogy az ember mindenen túlteszi magát és hidegen hagyják a fájdalmas dolgok. Tudni kell kezelni aszerint, hogy mennyire állt hozzád közel.

Nyilván ha a szüleim, vagy nagyszüleim halnának meg, akikkel jó a kapcsolatom, nem úgy állnék neki, mintha mi sem történt volna. Azért az emberre egy ilyen dolog valamilyen mértékben terhet rak, még ha amúgy nem is egy érzelmes fajta.

Lehet, hogy most hirtelen még nem jutott el...Egyszer úgyis előfog törni belőled hidd el.

Részvétem!

Nem vagy sem érzéketlen, sem józan, hanem csak egy riadt, ideges ember, aki nagyon erős akar maradni, holott már letaglózta a gyász miatti fájdalom.

tagadsz és racionlaizálsz, próbálsz észérvekkel védekezni a rád szakadt fájdalmak ellen. Ez normális, a gyász elején különösen.

A rossz hír: minden ellenkező szövegeléssel és híreszteléssel szemben nem lehet a gyászt megúszni. Nem lehet "túllépni" rajta, mintha mi sem történt volna. Muszáj meggyászolni azt, akit szerettél, akihez kötődtél (így vagy úgy, de kötődtél). A lefojtott, eltagadott gyász később nagyok sok galibát tud okozni.

Értehető, hogy nem akarsz szenvedni, de ez nem kívánságműsor. Sajnos muszáj. Ha most nem szenveded meg a gyászt, akkor esetleg 20 év múlva szenveded el a meg nem gyászolt gyász miatti pszichés (vagy fizikai) problémákat.

Részvétem. Én is gyászolok, sejtem, hogy mit érzel.

Amit most elnyomsz, az hetek múlva is kitörhet. Ki is fog.

Tényleg nem lehet megúszni. Csak még a "nem hiszem el" fázisban vagy, amikor nem realizálódott benned, hogy valóban soha többé...