NŐK! Ti már voltatok úgy, hogy egyszer akartok gyereket, máskor pedig korainak érzitek? Jelen pillanatban így érzem és aggasztó, hogy nem-e döntünk rosszul jelen pillantban. Amúgy 1-2 éven belül szeretnénk babát!

A baj az, hogy nincs már idő, 35 múltam, és lehet, hogy össze jön hamar, nem tudni.

Azt akartam írni, hogy lehet, hogy össze SE jön hamar.

32 éves vagyok, és pont ebben vagyok!!!

Ha 20 lennék, akkor eszembe sem jutna, na de így... ketyeg az óra.

De annyi tervem van még, hogy egyszerűen nem tudom hogyan férne bele egy gyerek. Annyi lemondással jár.

Fél éve kezdtünk el próbálkozni.

Minden vágyam egy csöppség mióta az eszemet tudom.

Szeretnénk mindent megadni neki és a lehető legbiztonságosabb, legjobb feltételek mellett várni.

De mint tudjuk soha nincs olyan hogy MINDEN tökélestes legyen.

Elbizonytalanodtam sokszor. Nagyon szeretném és nagyon félek. De most úgy gondolom, majd a sors, Isten vagy hivjuk bárminek eldönti, hogy mikor kellene érkeznie. Szal se ellene, se érte nem teszünk. Nem görcsölünk. Lesz ami lesz. Egy biztos a pozitiv láttán a félelem és a boldogság egyszerre fog urrá lenni rajtam. De biztos vagyok benne, ah egyre inkább érzem majd a kis szentemet a félelem elfog halványodni. És semmi más nem érdekel majd csak Ő!

21L

mindig is tudtam, hogy szeretnék gyereket, de csak akkor, ha valóban megértem rá. annyi elrontott életet látok, hogy nem vágok bele meggondolatlanul.

most 25 vagyok, 30 környékére tervezem. addig világot látunk, dolgozunk, éljük az életet a párommal. régen úgy gondoltam, hogy 25 évesen már anyuka leszek, az én anyum pedig fiatal nagyi. de szegény jóanyám ki se lát a munkából, velem alig van ideje találkozni, és abban bízom, h később ez másképp lesz. a páromról tudom, hogy jó apa válik majd belőle, sosem kellett győzködnöm, hogy ha eljön az ideje, akkor legyen közös babánk, mert ő is legalább annyira vágyik rá mint én.

talán abban is bízom, hogy az ország helyzete valamivel jobb lesz 5 év múlva, és nem szülök létbizonytalanságba. emigrálni nem szeretnék. a páromnak szerencsére jó végzettsége van, nem aggódok, hogy nem lesz munkája, de nem lehet csak rá alapozni az életünket. én is dolgozom, de bizonytalan a munkahelyem.

a 30as anyukák sztem sokkal felkészültebben állnak a dolgokhoz, többet át tudnak adni a gyereküknek. legalábbis eddig ezt láttam.