NŐK! Ti már voltatok úgy, hogy egyszer akartok gyereket, máskor pedig korainak érzitek? Jelen pillanatban így érzem és aggasztó, hogy nem-e döntünk rosszul jelen pillantban. Amúgy 1-2 éven belül szeretnénk babát!

Nem volt!

Egyébként sok mindentõl függ!

Az elsovel nem volt ilyen erzesem. En a masodikkal vagyok igy most. Ez meg talan furabb. Szeretnenk mindenkeppen kistesot a lanyom melle, de neha nehany dolog visszatart, nehany dolog meg arra biztat, hogy hajra. Es most nem arra gondolok, hogy anyagiak meg miegymas. De persze ez is benne van. A lanyom januar vegen lesz 2.5 eves. Eredetileg 2 evet akartam a ket gyerek kozott, de nem ugy alakultak a dolgok, foleg anyagi oldalrol nezve. Szoval egyre csak tolodott, es most mar 3 evnel tobb lesz kozottuk. Termeszetesen esz nelkul nem akarunk belevagni, eloszor nekem stabil munkahely kell, meg eloszor hazat szeretnenk venni, es csak utana belekezdeni a babaprojectbe, mert elsonek ugy jott ossze, hogy meg 3-5 honapot akartunk varni, de mar elkezdtuk a bemelegitest...es a bemelegitessel ossze is jott:D Nagyon vartuk mar, meg minden.

De a 2.-kal kapcsolatban mashogy erzek. Neha elgondolkodok rajta, hogy vajon az idegeim birnak e megegyet. A lanyommal pont elvagyok, es olyan sokszor olvasom itt a gyekan a kerdeseket a tesokrol, hogy mennyi problema van, meg en is belegondolok, es olyankor mindig oda lyukadok ki, hogy jo, hogy nem 2 ev lett a ket gyerek kozott, mert biztos kiakadtam volna. Egyre megnyugtatobb viszont szamomra, hogy egyre nagyobb lesz a ket gyerek kozotti korkulonbseg. Anyagilag es idobeosztasilag, energiam szempontjabol es idegi szempontbol is egyre jobban ugy erzem, jobb, hogy igy alakult, hogy meg nincs meg. Valoszinu 4 ev lesz kozottuk, es a gondolat egyre jobban tetszik. Baratnom gyerekei kozott pont ennyi van, es jol megvannak a gyerekek, es raadasul olyan leosztasban, amilyet mi is szeretnenk. Ott is elsonek lany szuletett es utana a fiu, mi is szeretnenk egy fiut. (Persze jo lesz kislany is:D) Igy meg eppen egyutt nonek fel, tudnak majd egyutt jatszani, de tobbet tenyleg nem szeretnek hagyni kozottuk. Neha hatarozottan ugy erzem, akarok meg egyet, neha meg ugy, hogy eleg nekunk egy is.

Most vegre talaltam egy allando melot, olyan nehez volt megszerezni es utaltam a munkakeresest, hogy minden syar melot el kellett vallalnom atmenetileg, a naprol napra hivasra varast, hogy most aznap mehetek e dolgozni vagy se...honapokig..es belegondolok, hogy ha nem mehetek vissza ide, ha mar vissza akarok menni dolgozni (1 ev utan vissza akarok menni), akkor kezdhetem elorol az egeszet es evek ota ezt csinalom, es mar unom, idegileg is kikeszit. Tehat nalam ez is szerepet jatszik a bizonytalanitasban. Meg az anyagi oldala: 1 gyerekkel el vagyunk anyagilag, 2-vel is elbirunk? Persze mindig is probaltam ugy vasarolni lanyomnak, hogy van egy-ket ruhadarabja, ami fiusabb, hogy ha fiu lesz a kovetkezo, kicsit sporolhassunk rajta, meg ha kinovik a gyerekek a ruhakat, rogton el akarom adni oket, es el is tudom, tehat akar 80% visszajon a ruhazatbol kabe 6-10 eves koraig.

Neha buntudatom van emiatt, maskor meg azzal nyugtatom magam, hogy legalabb gondolkodok az eszemmel is, at kell gondolni mindent, mert embereletekrol van szo, ha nem tudok neki biztositani mindent, a szeretetemmel nem fog jollakni.

Vegul szerintem dulore jut mindenki, es meghozza a dontest, akarmi is legyen, soha nem szabad megbanni, arra gondolni, mi lett volna ha...

Hidd el, letisztul a dolog majd.

Soha nem gondoltam úgy, hogy nem lesz gyerekem, de már évek óta arra várok, hogy mindennél jobban akarjam, hogy legyen, de sajnos nem érzem így. Pedig őszintén és nagyon szeretném akarni. :(

A baj az, hogy nincs már idő, 35 múltam, és lehet, hogy össze jön hamar, nem tudni.

Már abbahagytam a tabit, "tudatosan" döntöttünk, hogy abbahagyom, de még nem telt le a 3 hónap, csak 2. De előre félek, hogy mi lesz, ha letelik...

Nagyon félek a terhességtől, a szüléstől, és őszintén megmondom, attól is, hogy vége a jó kényelmes életünknek. De főleg az első kettő aggaszt, és nem vigasztal az sem, hogy minden anya szerint a szülés túlélhető, a terhesség pedig fantasztikus dolog.

Én miért nem látom ezt? :((((

Szóval igen, egyik nap úgy gondolom, itt az ideje, másik nap pedig hogy nem.

Amitől szintén félek: ha még várnánk egy ideig, akkor mi van, ha akkor kezdek el vágyni rá, amikor már kifutottam az időből és nem lehet???

Őszintén szólva huszonegy-két évesen egészségesebben álltam a dologhoz, csak akkor nem volt kinek szülni. :(

Igazából eléggé megvisel ez a dolog. :(

Jár valaki még ugyanebben a cipőben?

(Szívesen leveleznék vele.)