Normálisak a szüleim? Te mit szólnál, ha a gyereked elhagyná a telóját?

Megtaláltam a telefonodat, nagyon édes, ahogy rajongsz értem, aranyos vagy, tetszel nekem. Később felhívlak!

Csók: Taylor Lautner

Ilyen koromban még nem volt telefonom, de emlékszem jól mennyire letoltak a szüleim, amikor elhagytam a kulcsomat, sőt egyszer a diákigazolványomat is.

Anyu szépen kézenfogott és végigjártuk, hogy este a barátnőkkel hol játszottunk, sehol nem volt a kulcsom. Majd jól ki lettem oktatva, hogy ezekre a dolgokra mennyire kell vigyázni és emlékszem, a következő kulcsomon már volt nyakba akasztó, hogyha játszani megyek, akkor se essen ki a zsebemből. :D Nagyon nagyon le lettem tolva, a mai napig emlékszem rá, pedig nem most volt már.

Amikor idősebb lettem elbambultam a buszon és nem tettem el a bérletemet (benne volt minden papírom). Akkor már 18 év körül voltam, de ha összeszámolgatod, a személyes okmányokat is újracsináltatni CSAK 15-20 ezer forint. Én annyira borzalmasan éreztem magam, hogy elmondani sem tudom. Szerencsére egy héttel később megint ezzel a sofőrrel jöttem haza és gondoltam rákérdezek nem találták-e meg. De igen, úgyhogy szerencsésen megúsztam.

Egyszer a telefonomat is ellopták, attól is borzasztóan éreztem magam. Nem volt több akkor 18 ezer forintnál, de a személyes kötődés minden értéktárgyam iránt megvan. Én vettem anno a kis spórolt pénzemből. Nagyon rosszul érintett, de olyan körülmények között történt, hogy ahogy elmeséltem a szüleimnek, az volt a reakciójuk, hogy lényeg, hogy nekem nem esett bajom, ne bánkódjak. Ettől függetlenül is a saját pénzemből kellett megvennem a következő telefonomat.

Szülőként én szintén le fogom szidni a gyerekemet, ha elhagyja valamiét, mert ebből tanulja meg, hogy mindennek értéke van! Vennék egy alap telefont, vagy a kezébe nyomnék egy régit, ami otthon porosodik a fiókban, ha ennél jobbra van szüksége, akkor pedig vegyen a saját pénzéből.

"Szülőként én szintén le fogom szidni a gyerekemet, ha elhagyja valamiét, mert ebből tanulja meg, hogy mindennek értéke van!"

Nem a leszidástól fogja megtanulni.

Azért, mert téged annyira leszidtak a szüleid, nem kéne neked is ezt tenni.

És arról sem a leendő gyereked tehet, hogy abnormálisan ragaszkodsz tárgyakhoz.

Gratulálok, remek szülők vannak itt. Látom, sikerült lepontozni, aki szerint abból, ha a gyerek véletlen kicsit figyelmetlen, a megoldás nem az, hogy egy jó adag leb*szást kap. Engem is leszídtak ha elhagytam valamit. És, meglett a kulcs? A telefon? A bérlet? Nem. Ők is elhagytak valamit, de mikor mondtam nekik, hogy: "Na, emlékszel, mikor velem ugyanez fordult elő, és én ezért mit kaptam?", akkor jött a jaaaj, ne járjon a szád, az nem ugyanaz blablabla szöveg. De, pontosan ugyanaz.

A mai rohanó világban sajnos az emberek rá vannak kényszerítve, hogy egyszerre 100 dolog legyen náluk, és naponta szerintem csak Magyarországon többtíz, vagy többszáz telefon "cserél gazdát".

Szóval, én nem fogom leszídni a gyerekemet, ellenben mielőtt bármit is megkap, megmondom neki, hogy nagyon vigyázzon rá, mert nem tudjuk majd pótolni az elvesztését. Elhagyja? Így járt. A szülői "számonkérések" miatt volt az, hogy magától az elhagyástól nem is annyira féltem, mint a szülői szídástól. Röhej. Mintha nekem nem lett volna elég rossz, hogy elhagytam. Fejmosást valamiért, amiről ha tehetek, ha nem, akkor is mindenkivel előfordul.

Kedves utolsó! Igen, engem leszidtak, de felnőttem és hálás vagyok a szüleimnek, hogy úgy neveltek ahogy. Én is igyekszem majd hasonló értékrendben felnevelni a saját gyerekeimet.

Én nem mondom, hogy úgy kell beszélni a gyerekkel, mint a kutyával, mert nem... de igen is érezze meg, hogy egy 25 ezres telefon is érték és érezze rosszul magát, hogy elhagyta, nem vigyázott rá, ne úgy álljon hozzá, hogy "ugyanmár csak egy 25 ezres sz*r volt, nem tudom mit vannak kibukva anyámék".

Lehet, hogy beteges a ragaszkodásom, de legalább tudom értékelni a cuccaimat és az is lehet, hogy borzasztó szülő leszek, de én igen is úgy gondolom, hogy a gyerek abból tanul, ha tudatják vele, hogy hibázot6t és nem abból, ha a kezébe nyomnak egy új hiperokos telefont (mert az most csak 500 forint), hogy nem baj gyerekem ezt is elhagyhatod.

Kedves utolsó!

Nem a telefon vagy akármi elhagyása UTÁN kell leszidni és tudatosítani a gyerekbe, hogy mi az érték, hanem még ELŐTTE. Sőt, úgy kell nevelni, hogy ezt magától is tudja.

Front van ? Miért kell egymásnak ugrani ?

Lepontozni ?

Csak tudod a gyerek feledékeny ilyen téren és nem árt tudatosítani benne utólag is, hogy nem ártana jobban vigyázni az értékeire. Bár a legnagyobb büntetés, ha nem kap újat, vagy csak valami nagyon gagyit, mert ha azt nem becsüli, akkor a drágábbat sem fogja, ha pedig vigyáz rá, akkor lehet szó megint egy jobb telefonól.

Engem is megszidtak a szüleim, amikor elhagytam valamimet, pedig előtte milliószor elmondták, hogy vigyázzak rá, de felelőtlen voltam és ezért szidtak le.

25-ös vagyok, helyesbítek, a válaszom a 23-asnak szólt!

Te így gondolod, én meg úgy, hogy igenis ilyen helyzetben IS tudatosítani kell, hogy 25 ezer forint is 25 ezer forint és egy telefon is egy telefon. Ha ettől csak duplán figyel legközelebb a cuccaira, akkor már megérte.

Igen, bárkivel előfordulhat, hogy figyelmetlen és elhagyja valamijét, ahogy velem is előfordult, de nem haltam bele, hogy leszidtak érte és akkor engedd meg, hogy helyesbítsek: ebből IS tanultam meg, hogy a dolgaimnak értéke van, még ha akkor még nem is én dolgoztam meg érte.

Attól, hogy nekem ilyen elveim vannak, nem hinném, hogy rossz szülő lennék. Le lehet ezért nézni, nem kifejezetten érdekel. :)