Ez hipohondria? Az anyósom (akit csípek! ) olyan fura. Biztos eddig is ilyen volt, de most már szemetszúrt a dolog, és aggaszt. Leírom az utóbbi 1 hónapot. Nem öregasszonyról van szó, fiatalos 56 éves.

Hó elején panaszkodott, hogy fáj a háta, biztos gerincsérve van, mondom menj el orvoshoz. Áááá nem. Azok nem tudnak semmit. Szed mindeféle számomra haszontalan dolgot, amivel több mint valószínű csak szomszédasszonyát gazdagítja, de nem is ez a lényeg. 4 napra rá elfeljtődött a gerincsérv, mert úgy fájt az orrmandulája, hogy az elnyomta a sérvet. Aztán az is megszűnt, aztán szivbeteg lett, aztán abból is meggyógyult, akkor a térde fájt, az is lemúlt, most hörgőgyulladása van. És sorolhatnám. Mindig van két betegség között pár nap szünet, de ha belegondolok örökösen van valami baja. És ma már kezdett kicsit betelni nálam a pohár, hisz ha valaki beteg szedjen gyógyszert és kész. De ő nem, ő szaladgál a szomszédasszonyához 10-20 ezer forintos! készítményekért, amik nagyjából annyi hasznos anyagot tartlamaznak az emberek számára mint egy vödör virágföld. Még nem terhes Nekem, bár mindig engem talál meg a kínjaival. Már arra gondoltam, hogy egyfajta visszaigazolás arra, hogy izony ő jó dolgokat szed, megéri kiadni a sok pénzt, mert ő már a gerincsérvből is felépült a csodaszerektől. Erről lenne szó? Vagy ez már pszichés?? Olyan öregasszony lesz belőle is akik ott ülnek a dokinál ha kell ha nem? Tudok neki valahogy segíteni?