Hogy álltok az anyósnál lakással és a konyhai közös költségekekel?

sehogy.mi állunk mindent a háztartásban,kaját is meg a rezsit is.anyós csak a lakáshitelt tudja fizetni.tehát mi lakunk nála de nélkülünk nem volna hol laknia.

ez egy ördögi kör.mert ugye nekünk kell a fedél és neki is.nélkülünk nem volna háza,de így ennyi költség mellett mi se tudunk saját házat venni. :(

remélem egyszer megoldódik,azon vagyunk csak a mai világban nagyon nehéz a fiataloknak!

Szeretek együtt lakni vele, jól kijövünk, és soha semmi problémának nem volt még a "közösködésből".

A közös költségeket, a takarítást, a főzést, meg minden ilyen fontosabb kérdést hamar megbeszéltünk, illetve nem is megbeszéltük, inkább úgy kialakult magától minden.

Mivel párommal mindketten tanulunk még, az időnk 90%-a elmegy az egyetemmel meg az otthoni tanulással, szóval a nagyobb bevásárlásokat anyósom intézi (kisebb bevásárlásokat meg mi intézzük párommal esténként hazafelé), és ő is főz most hármunkra (ezért nagyon hálás vagyok neki). Ha úgy adódik akkor én is főzök, de ez inkább szünetekben fordul elő (anyós szokott tanítgatni, mindketten élvezzük a közös főzőcskézéseket).

A takarítás úgy oszlik meg, hogy anyósé a konyha, enyém a fürdőszoba (azt mindenki utálja, ezért én csinálom, mintegy köszönetképp, hogy nem kell sokat főznöm), párom meg a mi szobánkat szokta takarítani.

A közös tereket meg össze-vissza takarítjuk, attól függően, kinek van kedve és ideje :)

A közös költséget (áram, villany, víz, telefon, szemét, illetve közös dolgok, pl. kávé, víz, WC papír) harmadoljuk, a saját kajáját mindenki fizeti maga (reggelire valók pl.), az ebéd nagy részét most anyósom állja, mert a kettőnk pénzéből nem tudnánk annyit és olyan változatosan főzni, mint amit anyósom biztosít nekünk (ezzel támogat bennünket, míg tanulunk).

Mindhármunknak nagyon jó ez így, mert ott segítjük egymást, ahol kell, meg közös program is van bőven (filmezések, kirándulások), mert szeretjük egymás társaságát. Úgyhogy nem csak szükségmegoldásként lakunk együtt, szerencsére :)

amíg nálalaktunk, soha nem mondta, sőt vissza is utasította a költségekbe való beszállást. de azért igyekeztünk minél többet segíteni, noha nem minden hónapban tudtuk mi intézni a nagybevásárlást. (páromék öten vannak tesók, akkor még mindannyian otthon voltak és anyós párja sem rendelkezett állandó melóval). szóval gondolhatjátok, hogy egy havi nagybevásárlás nem 10-15 forintba került. semmi tartalékot nem tudtunk képezni pont emiatt. aztán engem kirúgtak, még kevesebb lett a pénz.

már én vittem a háztartást(főztem, mostam, takarítottam, hogy ennyivel is könnyítsek rajta. ami megjegyzem hat férfire és két nőre nem kis feladat.)

lényeg, hogy mikor saját lakáshoz jutottunk, nagyon megkönnyebbültem. az utolsó fél évben nagyon elharapódzott a viszony köztünk. bármit csináltam, nem volt elég jó. már azért is ordított velem, ha két mosatlan tányér volt délután, mikor hazaért. NEM egészséges hosszútávon együtt élni az anyóssal.