Nem volt kamaszkorom, emiatt milyen problémáim lehetnek később?

First world problems... hidd el, nem annyira rossz, hogy 18 éves korodra nem lettél sem alkoholista, sem leányanya.

Sőt, ha (állításod szerint) olyan sokat tanultál, akár még egy jól fizető állásod is lehet később, juhé.

Problémáid persze hogy lesznek mert nem gyűjtöttél élettapasztalatot. Bezárkózva éltél és emiatt nem sok külső inger ért. Sokan azt írták nem vesztettél vele semmit sem.

Pont azok írják akik ugyanígy élnek. Vicces. És mire fogtok azzal menni ha mindent szín ötösre tanultok meg??? Max kiírhatod a pólódra vagy egy táblára hogy tele vagyok lexikális tudással. Az élettapasztalat sokkal fontosabb mint a lexikális tudás. Pl attól hogy olvastad a nyomorultakat még nem fogod tudni milyen árvának lenni. De természetesen fontos a tanulás de nem így ahogyan ti csináljátok.

Nagy hátrányban vagy, tényleg, de örülj annak, hogy csak négy évről van szó, és még csak 18 éves vagy. Én sajnos olyan lányt ismerek, akinek az egyetem is hasonlóképpen telt mint neked a gimnázium. Most pedig ott áll 24 évesen, körülötte már majndem mindenkit eljegyeztek, vagy olyan is van, aki házas, neki meg még párkapcsolata se volt. Kb. 3 sráccal csókolózhatott, egy volt, akivel konkrétan randit is sikerült összehozni, és ennyi volt idáig a szerelmi élete. Neki is ennyiből álltak a napjai, felkelt, bement a suliba, hazament, tanult... kb. 3 hónapban egyszer rátudtuk venni, hogy jöjjön el velünk valamerre, de mindig ő volt az első aki hazament, egy idő után nem is kerestük annyira, mindenki élte az életét. Ő pedig most kezd feleszmélni, hogy eddig ahogy élt nagyon nem jól csinálta. Főleg, hogy hiába végzett ötös átlaggal az egyetemen, nem sok teteje volt a rengeteg tanulásnak, mert munkája sincsen (tipikus ruhatáros szakot végzett sajnos). És neki már tényleg nagyon nehéz, mert az ismeretségi körében már mindekinek több éves kapcsolata van, nem tud már hová eljárni szórakozni, nincsen senki a láthatáron, de azt se tudja , hogyan kell ismerkedni...

Ezt csak azért írom, hogy ne akarj ilyen életet magadnak. Ismerkedj, járj el szórakozni, randizgass, szerezz tapasztalatokat, nem fog a tanulás rovására menni, de ha egy kicsit romalanak is a jegyeid, az se tragédia. Ugyanis az állásinterjún se az a szempont , hogy jéé ez szinjelessel végzett, hanem azt nézik, hogy mennyire talpraesett, kommunikatív az illető, mennyiben van meg benne az a bizonyos plusz, illetve ami még fontos, azok a jó kapcsolatok. Pl.: minél több emberrel jóban vagy az egyetemen, ha mész gyakorlatra, jóban vagy a kollégákkal, és úgy hamarabb lesz állásod, mintha csak csendben lennél és jól tanulsz. De térjünk vissza rád! Szerintem 18 évesen még egész jó helyzetben vagy, főleg, hogy felismerted, hogy tényleg nem jó, ahogy eddig éltél. Az is nagyon jó, hogy egyetemre jársz, mert az egyetemisták így is állandóan buliznak, lesz majd társaságod, csak ismerd meg az évfolyamtársaid, biztos lesz pár jobb arc. Ez a tapasztalatlanság,ami neked van, még nem vészes, csak tudatosan kapcsolj rá!!!

Szia!

Szerintem nem muszáj bulizgatni ezerrel, én például sosem szerettem, max koncertekre járni és mégis tök jól éreztem magam, meg érzem is. Állandóan táncra jártam, ez volt az életem, mindig felléptünk, most már musicaltáncos vagyok, most meg emiatt nem járok el. Megtaláltam azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek, pl. egy jó közösség, nevetés, hobbik, kirándulás. Nekem ez tökéletesen elég volt, szóval azért ne a bulizás legyen már az élet,ha valaki nem is annyira szereti. Van barátom, aki szintén ilyen beállítottságú, ő is táncos és neki sem az a legfőbb program, hogy szétcsapja magát.

Én tapasztalt lettem azáltal, hogy mindig más emberek vettek körül, beszélgettem, ismerkedtem, akkor már később hívtuk egymást moziba, vagy kávézni, nyitott voltam.

Mindennek az alapja a barátság szerintem, mert ha nincsenek olyan emberek, akikkel szívesen mész ide-oda, akkor tök felesleges bulizni is. A legfontosabb, hogy légy nyitott, barátságos és akkor bevonzod a jó dolgokat:)

Szerintem nem egyedülálló az eseted, legalábbis nekem sok hozzád hasonló osztálytársam volt. És a kamaszkort nem feltétlenül szépnek kell elképzelni, mert sok lány akkor szerez olyan tapasztalatokat, amik aztán egész életében megakadályozzák, hogy boldog párkapcsolatban éljenek.

És az is tök normális, hogy 18 évesen még mindig 14-nek érzed magad, ez még egy jó darabig így is marad, mert senki nem akar felnőni