Hogy jössz ki a sógornőddel? Egyikünknek be kell hódolni a másiknak?

Két sógornőm van, mindkettővel tökéletesen jól megvagyunk.

Nem tudom elképzelni sem, miken, miben lehetne velük harcolni, vagy miért kellene egyiknek-másiknak behódolni?

Ők is élik az életüket a saját párjukkal, én is el vagyok a saját életemben. Ha találkozunk, beszélünk, amiről éppen beszélünk.

Arra vigyázok, hogy névnap, szülinap, karácsony ne legyen részemről elfeledve, véletlenül se bántsam meg őket.

Én is utálom a sógornőmet. A férjem viszont imádja. Állandó konfliktusforrás a kapcsolatunkban a kedves nővére. Egy akarnok, aki ha kitalál valamit, azt tűzön-vízen át, de megvalósítja. Mindig mások segítségével. Összerándul a gyomrom, ha telefonál az öccsének, mert tudom, hogy megint kitalált valamit és egy újabb szívességet kér. Imád a középpontban lenni, egy igazi energiavámpír. Kb. hetente jön tőle egy telefon, jó esetben csak azt mondja el, hogy a gyereke milyen színűt kakilt, rosszabb esetben pénzt kér, vagy hogy fuvarozzuk el az autónkkal, vagy ugorjunk el a boltba tamponért, pelenkáért, de volt rá példa, hogy a fogamzásgátlóját is velünk vetette meg. Visszafizetni a kölcsönöket meg nem nagyon szereti. És rettentően kritikus! Ő sem tökéletes, még csak szépnek sem mondható, de hatalmas önbizalma van. Szerinte ő a tökéletes, mindenki más meg...

Engem előszeretettel piszkál hogy de nagy a hasam, meg a seggem, stb.

Próbáltam már figyelmen kívül hagyni a hülye fecsegését, meg a beszólásait, de ezzel csak azt értem el, hogy jól érezte magát tőle, hogy sikerélménye van.

Próbáltam már visszaszólni neki. Veszekedés lett belőle.

Nem tudom, mi lenne a megfelelő megoldás. Az is közrejátszik persze, hogy a Te sógornőd milyen természetű.

4-es voltam: miért kellene behódolni az egyiknek a másik felé? Mi ez, hatalmi harc?

Ha nem kedveled, akkor is élhetsz úgy, hogy megtartod önmagad, a saját értékeidet, és nem törődsz vele.

(Ps: kit látsz te a sógornőd helyett? Az anyukádat?)

Két sógornőm van.

Az egyikkel nagyon jó a kapcsolatom, sok közös programunk van, jól kijövünk egymással.

A másik viszont érdekes. Ő nem kíván a férje (párom idősebbik bátyja) családtagjaival kapcsolatot fenntartani, a másik sógoromat egyenesen utálja (nem szimpatikus neki), csak a saját családja a jó.

Sokat nem találkozunk, mert az év nagy részét más országban töltik a munka miatt, de ha összefutunk, sokat nem beszélünk.

A viselkedését senki nem érti, nem ártott neki senki. Anyósom és apósom tündéri emberek, segítőkészek, és a párom meg a bátyja is rendesek. Párom szerint sok mindent nem lehet tenni, mert évek óta ilyen (több, mint 10 éve vannak együtt a sógorommal), és a lány is mondta, hogy neki ez így jó.

Szerencsére a férje nem ilyen.