Miért nem szeretek a gondjaimról beszélni senkinek?

Nem szeretsz róla beszélni. Te ilyen vagy, ezzel nincs is semmi baj. Amikor megkérdezik, hogy mi a bajod, akkor azért mondd azt, hogy köszönöd a figyelmességüket, nagyon aranyosak, de erről most nem szeretnél beszélni, és ezt ne vegyük úgy, hogy ellenük szól.

Ha ez segít, akkor írj blogot, vagy naplót, ez talán segít egy kicsit megkönnyebbülnöd, mert lehet, hogy nem jó róla beszélned, de azért ne tartsd magadban!

En is ilyen vagyok...es a masodik valaszolo is hasonlokat elt at, mint en.

Mondjuk en az elejen kibeszeltem, aztan egyre kevedebbet es vegul semmit nem mondtam nekik. Es tudod miert? Mert ok nem erthetik azt, amin en keresztul megyek. Nem tudjak, hogy nekem adott esetben milyen nehez, ezert nem is ertik, miert is vagyok kiborulva. Van, hogy en is konnyeimmel kuzkodve megyek be az iskolaba, es nem sikerul teljesen palastolni az erzelmeimet, akkor megkerdezik mi a baj, mire en azt mondom, hogy inkabb hagyjuk. Hiaba mondom el, erzek egy egyfajta erdektelenseget a masik felol. Mert ok ezt nem erthetik. Lehet, hogy tudat alatt ezert nem szeretsz beszelni rola.

Ezzel viszont tenyleg ellokod a barataidat...nehez ez a helyzet.

Es az sem jo, ha egy ember sincs, akinek elmondanad, mert ha magadban tartod, abbol sok baj, mentalis betegseg keletkezhet. Hidd el, jo valakinek kibeszelni, neked is megkonnyebbules! Ha nincs mas, esetleg keress egy pszichologust...

Remelem valamennyit segitettem!