Ebből hogyan tudnék kilábalni?

Kicsit hosszú lesz, de megpróbálok lényegre törően fogalmazni.

20 éves lány vagyok, aki nagyon súlyos szorongásos problémákkal küzd. Értsétek ezt úgy, hogy a mindennapi életemet is befolyásolja ez, olyan dolgokat is, ami a legtöbb embernek teljesen természetes cselekvés. Komoly okok húzódnak az egész hátterében, szerintem ez a része most nem releváns.

Egy hete azt mondta a párom, hogy jelenlegi állapotomban nem való nekem egy párkapcsolat, szeretne segíteni abban, hogy kilábaljak ebből, hogy újra tudjuk gondolni a közös jövőnket. Megbeszéltük, hogy fel kellene keresnem egy szakembert, aki tud használható ötletekkel szolgálni, ugyanúgy szeret, mint eddig, de megcsömörlött a mindennapos szorongásos rohamaimtól, pár napra szüksége van. Ezzel eddig nincs is gondom, mert akár így, akár úgy alakul kettőnk sorsa, magamon akkor is segítenem kell.

Itt jön viszont képbe a család. Sosem volt jó kapcsolatom a szüleimmel, más szintekben gondolkozunk, teljesen máshogy látjuk a világot. Kiskoromban is sokszor volt, hogy láttam egy másik családmodellt, ami nem olyan, mint a miénk (20 éve senyvednek egymás mellett a szüleim, minősíthetetlenül beszélnek egymással) és boldogan újságoltam otthon, hogy milyen kedves volt az XY anyukája, erre a reakció mindig valami elmarasztalás volt, illetve az, hogy ha ő annyira jófej, akkor "bújjak a seggébe". Vigaszt sosem kapok, csak szidalmazást, pedig én évek óta próbálom rendezni a kapcsolatunkat.

Valami eszméletlen hülye ötlet folytán elmeséltem, hogy szeretném pszichológus segítségét kérni (próbáltam közel engedni őket magamhoz?), erre természetesen záporoztak rám a megjegyzések, hogy én simán kibírhatatlan vagyok, azért hagytak el, törődjek bele, hogy én ilyen semmirekellő ember vagyok, hisztis p*csa és egy sor olyan dolgot sorakoztattak fel, amit az ember akkor mond, amikor fogalma sincs a dolgok komolyabb hátteréről, valamint nem is izgatja. Kinevettek, kigúnyoltak, pedig ma reggel igazán úgy ébredtem, hogy mindenre képes vagyok, már kontaktoltam is egy szakemberrel.

Hogyan lépjek túl ezen, hogyan erősödjek meg? Ha most zaklatni kezdem a páromat, az egyetlen embert, aki átélte velem a mindennapos gondjaimat, akkor biztos vagyok benne, hogy nem tud kitisztulni az agya és végleg elveszítem emberként is. Viszont így mélységesen egyedül érzem magam, egy idegennek. Végig szeretném csinálni magam miatt is a segítségkérést, de ez az incidens borzalmasan visszavetett.

(Becsúszott gyerek vagyok egyébként, mindig jó tanuló voltam, jó egyetemre járok, amikor épp nem beadandókat írok/tanulok, akkor mindig segítek, amiben tudok. Tehát sosem voltak velem igazi, nagy problémák, csak talán nem jó helyre akartam jönni)

Segítsetek kérlek, mert nagyon elkeseredtem.