Szerintetek is rossz a felfogásom ezzel kapcsolatban?

Miért nem nyomjátok tovább a piros kezet, hogy eltűnjön a 26%?

Akinek van valamilyen morális és megcáfolhatatlan érve (nem 15 éves lázadókra gondolok!) az nyugodtan írja meg privátban, hogy mi is az ellenvetése a hozzászólásommal kapcsolatban!) De azt nem kérem, amit az első válaszoló írt, mert az egy semmitmondó közhely.

Kedves előző, én mondjuk 48 éves lázadó vagyok:) és bár nem pontoztalak, de a felvetésed 3 okból is sántít:

1, a hagyományőrzés JOG és nem kötelezettség, önként vállalva szép dolog, de elvárva, kikényszerítve nem az.

2, A halottak napja és környéke pont nem alkalmas a halottakról való megemlékezésre, mert a csődületben kizárt az intimitás. Ettől még mi is ki szoktunk nézni a közeli temetőbe, mert szép. De halottakról ilyenkor emlékezni, hááát...

3, Az emlékezés legbensőbb magánügy, mint már mondtam. Senkinek nem lehet a fejéhez pisztolyt szorítani, hogy "most emlékezz", a farizeuskodásról, az "elmegyek mert ezt várják el tőlem" dologról meg nem gondolnám azt, hogy jó vagy követendő dolog lenne.

ha ez vígasztal én sem megyek most temetőbe. ahogy az előző írja engem idegesít a tömeg. Nagyon szép és meghitt egy temető, de nem most, pláne nem ebben az időben. Év közben, amikor nyugi van akkor elsétálok. A szüleim szoktak ilyenkor menni, de engem nem b.gatnak ezzel. Szerencsére nekem normális szüleim vannak.

De ennek ellenére a hagyományokkal egyetértek. Kell legyen egy ilyen nap. Más kérdés, hogy ki az aki ilyenkor valóban szívesen kimegy a temetőbe, ki pedig az aki inkább máskor.

Én alapból nem járok temetőbe, rosszul vagyok tőle lelkileg...

És valahol ez is olyan "ünnep", mint a Valentin nap, miért csak egy nap gondoljunk rájuk és vegyünk virágot?

Anyádék egész évben etetnek, itatnak, ruháznak, iskoláztatnak, mégis felköszöntenek a születésnapodon. Gondolom neked is szarul esne, ha azt mondanák, hogy ők egész évben törődnek veled, akkor mindek külön sz.nap.

Más: összesz@rnád magad, ha egy órát a szüleiddel sétálnál a temetőben? Nem a halottak napja miatt, hanem azért, hogy az szüleid kedvében járj.

Lázadj csak!

Én sem érzem azt, hogy ez az ünnep hú meg vá, de végre valami, ami nem csak egy amerikai majmolás. Az én értékrendem szerint ez éppen arról szól, hogy végre nem csak magunkkal törődünk és hajtjuk a malomkereket, hanem egy kicsit megállunk és visszagondolunk a múltba.

Én relative fiatal vagyok, de mindig is becsületbeli ügynek éreztem, hogy a szeretteink sírjai rendben legyenek. Ne legyen tele rohadó falevéllel, vagy nyáron fűnyírás után gazzal, esetleg földdel, mivel telefújta a szél. Ne poshadjon a víz a kivitt virágok alatt és ne egye rá a rozsda a 3 éves koszorúkat a sírra, mert én rohadt vagyok rendbe tenni és kicserélni őket.

Nem megyünk gyakran, évente 2-3 alkalommal, a család többi tagja pedig máskor. Számomra az, hogy ott vagyok és lesöprögetem a sírt kicsit olyan, mintha időt töltenék, foglalkoznék a halott szerettemmel és az, hogy nem egy rakás hányinger az emlékhelye csak megnyugtatja a lelkemet, mintha ő is jól lenne odaát.

Ez nem vallás kérdése, egyszerűen így érzem helyesnek és ha már nem lesznek a nagyszüleim és a szüleim, akik az elhunytaink sírjait gondozzák, akkor sem fogom ezen a napon virág és mécses nélkül hagyni őket.

A szüleid úgy is mennek... miért esne le a karikagyűrű az ujjadról, ha elkísérnéd őket és arra a 10 percre megpróbálnál jó fejet vágni az egészhez, nem pedig otthon facebookozgatnál!?