Az én terveimet valósítsam meg, vagy a szüleimnek feleljek meg?

Nagy kincs, hogy konkrét elképzeléseid vannak az életedről. Azt írtad megbíznak benned végső soron, tehát semmi sem akadályoz meg abban, hogy a saját elképzeléseidet valósítsd meg. Sok erőt és kitartást hozzá!

Az a szak, amire felvettek, nem alkalmas arra, hogy esetleg 1, vagy fél év múlva átjelentkezhess a számodra megfelelőbbre?

A szülők mindig jót akarnak, de gyakran a saját valóra nem vált álmukat akarják a gyerekekkel teljesítettni, hogy sikerélményük legyen.

Foglalkozz azzal amit te akarsz, ez a te életed, te döntéseid, te sikerid és sikertelnségeid. A te életed éld ne az övékkét, és ezt nekik is mondd el. Ha nem lennének ilyen önzők, akkor látnák, hogy te mire vagy képes, mik az adottságaid és nem csak azzal foglalkoznának amit ők "akarnak". Mert ezt valójában ők akarják nem te, csak megpróbálják ráderőltetni.

Nyugodj bele, hogy ezt szánta Neked a Sors!

Csak helyesen kell értelmezned ezt a mondatot.

Mert ez nem azt jelenti, amit elsőre hinnél!

A Sors nem szán Neked konkrét életpályát, leírva minden apróságot előre. A Sors most adott Neked egy nagy lehetőséget, amikor dönthetsz. Vagy belenyugszol, hogy máshova vettek fel, vagy küzdesz azért, amit igazán akarsz. Ezt adta Neked a Sors. Ezt a feladatot, amiből sokat tanulhatsz, bármelyik lehetőség mellet is döntesz. Mert döntened Neked kell, senki másnak.

A Sors olyan, mint egy nagy folyó. Úszhatsz az árral szemben is, meg sodortathatod is magad tétlenül, ám ha kellő időben és kellő arányban kombinálod ezeket, akkor nagyon sok szép helyre juthatsz el a segítségével.

Engem sem vettek fel elsőre oda, ahova akartam. Én elmentem egy másik helyre, egy másik szakra, és első év után átjelentkeztem. Nem különbözetivel, hanem a másik helyen is elsőbe kezdtem járni. Igaz, felmentést kaptam néhány tárgyból, nagyon jó buli volt. Ha ezt elég sok korlátolt embernek mesélem, biztosan lesz köztük olyan, aki azt a következtetést vonja le, hogy ez olyan, mintha megbuktam volna, hiszen veszítettem egy évet. Mintha az élet egy verseny lenne, hogy minél előbb történjenek a dolgok...

Minél előbb leérettségizz, hogy felvegyenek egyetemre, ahol minél előbb lediplomázz, hogy minél előbb legyen egy jó állásod, hogy minél előbb sok pénzt keress, hogy minél előbb legyen saját lakásod, autód, hogy minél előbb nyugdíjba mehess, hogy minél előbb meghalhass. Nekem ez nem hangzik túl jól. Ezzel szemben áll az, hogy elmegyek oda tanulni, ahova akarok, ahol élvezni fogom a tanulást, ahol nem a minél előbb végezzek lesz a cél, hanem az, hogy magamba szívjam azt, amit végre szeretnék, hogy később olyan életem legyen, aminek megint élvezni fogom a napjait, és nem azt várom, hogy mikor lesz már vége a hétnek. (Mert ha elég messziről nézed, az is ugyanez. Aki sietteti az időt, hogy legyen már vége ennek a hétnek, az valójában várja a halált, hiszen annak szurkol, hogy teljen el minél több nap az életéből. A helyett, hogy megpróbálná élvezni pont azt a napot, ami ma van.)

Eszembe jutott még egy idevágó idézet: "Erőt kértem Istentől, és Ő nehézségeket küldött Nekem, amiken megedződtem." ;o)

Szia!

Én úgy tudom, hogyha nem iratkozol be, akkor nem is veszik el féléved. Sőt, tudtommal a halasztással sem. Dönts úgy, ahogy jónak látod, de szerintem mindenképpen azt válaszd, ami érdekel. Az ember csak abban lehet igazán jó, amit szeret. Nem rossz elképzelés, hogy közben nekikezdesz egy szakmának. Ha én újra kezdeném, nem jártam volna gimnáziumba, inkább szakmát tanultam volna. Imádom a szakomat, most leszek másodéves, de elég esélytelen, hogy munkát is találok majd vele.

Csak nem orvos akarsz lenni? Tudtommal oda másfél milla a tandíj/félév.

Sok embert láttam, akik elkezdtek valami sulit, hogy "járjanak valahová" pedig nem igazán tudták, mit akarnak. Mire kitalálták, mi lenne jó nekik, elbukdácsoltak egy csomó állami félévet.

Ha Te tutira tudod, hogy mire vágysz, szerintem adj magadnak még egy esélyt. Egy év nem nagy idő az utána következő évtizedekhez képest.