Mi köze van hozzá hogy mit csinálok?

Anyám úgy csinál mintha valami 15 éves taknyos kölyök lennék akit mindentől meg kell védeni és elvárja tőlem, hogy jó legyek meg olyanokkal barátkozzak akik neki is megfelelnek. Oké még vele élek de nem kell bejönni a szobámba és nem fogja tudni hogy mit csinálok vagy kik vannak itt. Nem fogják kipakolni a házat ha attól fél. Azzal van kiakadva hogy tönkreteszem magamat de basszus egyszer élünk akkor is szarul, akkor meg nem mind1 hogy mit csinálok? Néha megmondja hogy mikorra legyek itthon meg hogy csak max egy sört ihatok, úgyis azt csinálom ami jól esik. Arról ne is beszéljünk hogy elkezd ölelgetni mert olyan ölelnivaló és puha vagyok. Jól esik hogy foglalkozik velem de viselkedjen már úgy mintha már felnőtt lennék. Apám is szokta neki mondani. Szeretnék vele beszélni de amikor ezeket elmondom neki mindig veszekszünk egymással. Lehet hogy nem is fog változni? Ha elköltöznék megoldódna?

21F