Hogy beszéljek a szüleimmel, hogy megértsék? Szerintem túl sokat várnak el tőlem.

A fő probléma szerintem az, hogy amúgy nem vagyok hülye, csak lusta vagyok, ezért régebben nagyon rossz tanuló voltam, Azóta már szoktam néha tanulni, ilyenek, szóval most már inkább 4-es és 5-ös között vagyok. Ám a szüleim újabban már azért is lecseszik a fejem, ha 4-est kapok. És nem értik meg, hogy nálam már az is hatalmas előrelépés, hogy egyáltalán 4-eseket hozok haza, már ha úgy nézzük, hogy régebben inkább 2-es-3-as tanuló voltam. És emiatt már rendesen gyomorideggel mondom el itthon, hogy milyen jegyeket kaptam, mert tudom, hogy megint le fognak szidni, amiért nem 5-ös. De amúgy a poén az egészben, hogy az iskola után már annak is örülök, ha itthon még épp egy kicsit olyan sulis hangulatom van vagy mi, és még van kedvem megcsinálni a házikat, meg tanulni egy picit, de az nem megy, ha ahogy hazaérek, rögtön ordibálnak nekem, hogy mosogassak el, porszívózzak ki, mossak fel, csináljam ezt meg azt. Magyarul az a bajuk, hogy nem hozok haza jó jegyeket, miközben ők csicskáztatnak állandóan, ahelyett, hogy hagynák, hogy végre leüljek és megtanuljam, amit kell és majd utána elvégezném a többit, de nem, nekik csak úgy jó, ha rögtön ahogy hazaértem, felnyalom a fél lakást és utána még üljek le tanulni. Aha, hát ennyi takarítás után már rohadtul nincs kedvem még pluszba törit tanulni meg mit tudom én...

Már próbáltam velük beszélni, de mindig csak azt mondják, hogy milyen lusta szemétláda, stb vagyok, hogy más gyerekek olyan szépen kitakarítanak (hogyne..), én meg csak mereszteném a nagy seggemet... Erre mondtam nekik, hogy nem a seggemet meresztem, hanem tanulok, hogy ne legyen miért rinyálniuk, hogy nem vagyok kitűnő tanuló (jó persze ezt nem szó szerint így mondtam), de erre csak annyit mondtak, hogy nem érdekli őket.

Hogy értessem meg velük, hogyha minden egyes nap suli után feltakarítják felem a fél házat, csak romlani fognak a jegyeim?