Miért teszik fel a szülők mindig ezt a kérdést, és akadnak ki a válaszon?
Anyum majdnem minden egyes nap felteszi azt a kérdést, hogy mi volt az iskolában...?
Hát, mi a jó édes franc lett volna?
Ő nagyon jól tudja, hogy velem ott nem szoktak magatartási vagy tanulmányi gondok lenni, csak tesiből szoktam bénázni néha...
Azt is nagyon jól tudja, hogy én köpök erre az iskolára és az itt töltött nyolc évre, ballagáskor pedig csak néhány tanárt fogok megsiratni.
Múltkor - talán mérgében, talán nem - a fejemhez vágta, hogy ez mind az én hibám, mert nézzek már magamra, hogy hogy viszonyulok ez emberekhez? Hát hogy? Van egyetlen egy, akivel tényleg nem úgy kéne viselkednem, de nem tehetek róla, amikor már a jelenléte és a nevének említése is fusztrál...
Azt is tudhatná, hogy engem tényleg szinte csak a tanárok szeretnek, márha szeretnek... mert egy tanár szeretete is csak olyan, hogy azért szeret, mert jó vagy a tárgyából, legalábbis szerintem a legtöbb így van ezzel.
Az osztálytársaim nagy része meg fújol rám, mert jól tanulok. Haragszanak, amikor nagyötöst kapok egy verselemzésre/fogalmazásra, amikor mindenki más csak kis ötöst. Akkor is haragszanak, ha emlékszem valami dologra a régebbi tananyagból, amit egyébként nekik is tudni kéne.
Sorry, eltértem kicsit a tárgytól...
Nos, a helyzet, hogy mindennap felteszi ezt az átokverte kérdést. Mi volt az iskolában? A semmi már rég nem jó válasz neki... ha meg azt mondom neki, hogy szar, akkor azt mondja soroljam fel neki, hogy mi volt olyan szar. És mér amikor kismilliószor elmondtam neki miért is rühellem ezt az iskolát, megkérdezi, hogy mi volt a szar... sokat segít ezzel, mondhatom.
De ha valamiért kicsúszik a számon, hogy semmi, akkor rögtön ordít velem, hogy nem voltak óráitok, nem voltak bent a tanárok, nem írtatok/kaptatok meg dolgozatot...?
De ez egy iskola természetes rendje. És ha valaki szimplán ezt a menetrendet követi, kijön a napjából egy nagy dögunalom, mert tényleg nem történik semmi érdekes... és velem ez van. Tényleg nincs a világon semmi érdekes velem a suliba: jók a jegyeim, egyedül tesiből bénázok néha, suliban nagyon "jó kislány" vagyok...
Ma is a fejemhez vágta, hogy nehogy már ő féljen tőlem megkérdezni, hogy mi volt az iskolába, ugyanis "ő nagyságának nehezére esik válaszolni"?
Nem értem, miért nem hiszi el nekem, hogy semmi nem történik abban a hülye iskolában, ami annyira fontos lenne?
Szia!
Már ne haragudj, de jobb lenne ha le sem szarna és meg se kérdezné, hogy milyen napod volt? Jobb esetben a családok meg szokták ezt beszélni, hogy kivel mi volt. Ezt inkább értékelned kellene!
20/L
#20 Értem én, így hogy leírtad hogy ezekből miket lehet leszűrni, de azért nekem soha nem mondtál el itthon, hogy ne lopjak, ne drogozzak, ne szexeljek össze-vissza, meg stb, szóba sem kerültek az ilyen dolgok, mégsem viselkedem felelőtlenül mert magamtól is rá tudtam jönni, minek mi a következménye. A hülye gyerekeknek meg hiába magyarázod, azok úgyis csinálni fogják, mert egy iskolás gyerekre a baráti társasága sokkal nagyobb hatással van mint a szülei. Minden osztályban van legalább 3-4 ~menő~ gyerek, általában ők a leghangosabbak, legmagabiztosabban fellépők, a többi őket fogja követni, mert mindegyik menő akar lenni. Hiába mondod azt a gyereknek, hogy ne lopjon, mikor a suliban Jani, Józsi meg Kata haláli jó poénnak tartják hogy elcsenjenek pár kiegészítőt X ruhaboltból... (Természetesen mindig vannak kivételek, de a legtöbb fiatal minden ilyen "jó buliban" benne van.)
"...akkor az a minimum, hogy szóba állsz velük és oda lehet böffenteni pár normális szót, mert ettől még nem lesz vége a világnak."
Ennyi erővel akkor se lesz vége az ő világuknak, ha ők nem szólnak hozzám. Persze, tudom, ők megadnak mindent és nekem kellene ezért cserébe legalább beszélgetnem velük, de mint írtam, nyugodtan elküldhetnének itthonról akármikor, ha annyira nem tetszik nekik a helyzet.
"Ha nem kedveled őket, akkor menj el onnan."
Nem írtam, hogy nem kedvelem őket. Nincsenek sem negatív, sem pozitív érzéseim irántuk. Néha felidegesítenek, néha jól jönnek. (Azon meg igazán meglepődtem mikor előhoztad a gyerek meg egyéb témát, hogy gondolod ezek után szeretnék _saját_ családot magamnak, de elintézem annyival hogy általánosságban értetted, a legtöbb emberre).
Valahol mindenkinek igaza van. Annak is akik azt mondták, h a szülő akart gyereket, meg a gyurmahasonlat stb. De, ha látod, h édesanyádnak rosszul esik, h semmi! akkor mesélj valamit. Bármit. Ha semmi nincs találj ki valamit, h Gizi néni beteg, vagy Józsikának begyulladt a füle, vagy valaki elesett akármi. Vagy mond azt, h ez a nap dögunalom volt, és alig vártam, h vége legyen, mert a töri óra tök száraz volt vagy a tanár bal lábbal kelt fel és nem mondott semmit csak olvastatok. Mittomén!
Én tök örülnék, ha egyszer mikor hazajövök megkérdeznék, h na min volt a munkahelyen/angolórán/barátnőmnél/moziban/munkahelyen vagy ahonnan éppen jövök.
24/N
68%-os...hihetetlen, hogy nincs benned egy fikarcnyi szeretet se:) van egy olyan ember legalább, akit szeretsz?
tőlem is mindig megkérdezték, volt, hogy azt válaszoltam, hogy semmi extra...volt, hogy elmeséltem mi történt, ha történt vmi...az én szüleim elfogadták a semmi extrát is, mert tudták, hogy ha történik vmi, akkor ugyis elmondom...lehet, hogy te anyukádnak részletesebben kell beszámolni:) szerintem is mondj olyat ha nincs is semmi, hogy matekból az egyenleteknél tartunk, tök jó, hogy értem...tesin nem ment olyan jol a bukfenc, irodalomórán tök ügyesen válaszoltam a kérdésekre....stb...egy egy ilyen mondat és anyukád is boldog tőle és te is szabadulsz:)
24L
Jól érzékelem, hogy rühelled ezt a sulit? Ha igen, nincs lehetőséged máshova menni? Az sem derült ki, vannak -e barátaid ott.Nekem úgy tűnik, mintha a dühöd az iskolára irányulna inkább, mint anyukádra. Én a saját gyerekeimnek konkrétabb kérdéseket teszek fel, pl.folytatta -e a tegnapi játékot Petrával, Milán tényleg elhozta -e a görkorit stb., mert ezekből jobban kialakul a beszélgetés. Te meg beszéltethetnéd anyukádat a saját dolgairól, és így nem kell beszélned, ha nem akarsz.
Amúgy tanár vagyok, és nem (csak) azokat a gyerekeket szeretem, akik jók a tárgyamból vagy csendben üldögélnek, számomra ugyanúgy a rokonszenv meghatározó, mint bármely más emberi kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!