Betegség miatt teljesen elzárkóztam az emberektől, hogy kerüljek vissza ismét a közösségekbe?
Volt egy balesetem, ami miatt 3 hónapja itthon kell lábadoznom, a nyári szünet is ráment. Az egyetemre felvettek, de úgy döntöttem, hogy idén kihagyok egy évet.
Most ott tartok, hogy mindenkitől félek, zárkózott és csendes lettem:( Egyszerűen elmegyek pl. a fodrászhoz, kérdez valamit és remegve válaszolok. Nagyon utálom magam ezért. Mikor az utcán sétálok, akkor is azt képzelem be, hogy engem néznek és rossz érzésem lesz.
Anyukám szerint ez hülyeség és legyek kicsit nyitottabb. De nagyon nem megy. Úgy érzem, mintha mindent elölről kéne kezdenem, barátkozást, ismerkedést.
Mit tegyek, hogy teljesen természetes szituációkban ne legyek olyan karót nyelt és kicsit lazítsak?
Sajnálom, nem tudom, milyen baleset okozhatta ezt, de muszáj kirángatnod magad ebből a helyzetből, mert ez már teljesen pánikbetegség-közeli állapot, azt meg gondolom nem szeretnéd!
Szedd össze magad, járj el többet, sétálj, mászkálj... Találkozz a barátaiddal. Mindenképp tudatosan nézz szembe a félelmeddel, és küzdd le!
Még az elején vagy, még menni fog!
Persze csak találgatok, de szerintem ez nem a betegséggel kezdődött, hanem korábban is szoronghattál kicsit. Talán akkor úrrá tudtál lenni rajta. Én azt mondanám, hogy nem elzárkóztál a 3 hónap alatt, hanem elvesztetted a korábbi önbizalmadat is. Ezt újra fel kell építened, nincs mese. A barátkozást nem kell újra kezdened, ha már voltak barátaid. Három hónap alatt nem szokták elfelejteni az embert. Vagy ha mégis megint barátkoznod kell, akkor korábban sem volt rózsás a helyzet. :)
Próbáld egy beszélgetésben kívülről látni magad. Képzeld el, hogy ha ilyen félénk lenne veled szemben valaki, akkor az milyen zavaró lenne neked. Próbálj úgy viselkedni, ahogy te is várnád mástól. Ha egy felszabadult beszélgetőtársra vágysz, akkor legyél te magad olyan, és a többi magától jön majd. Nem kell színészkedni, csak engedd ki a valódi éned.
De miért hagysz ki egy évet te okos? Már túl vagy a lábadozáson, nem?
Épp az segitene ha mennél suliba.
Gratulalok azert ahogy leirtad a helyzetedet, nagyon jo belatasod van onmagadra. Nem sokan kepesek erre! Szerintem minden okod megvan arra hogy elfogadd magad, meg ha nem is ertesz eggyet a viselkedeseddel. A viselkedest meg lehet valtoztatni.
Az eletunkben talan a legfontosabb es ugyanakkor nehez kihivas, hogy szembenezzunk a felelmeinkel. Mint a mesekben, a fohos addig nem nyeri el a kiralysagot amig nem gyozi le a sarkanyt (=felelmet).
Mindenkinek megvannak a gyengesegei, meg kisebb nagyobb gatlasai, nehogy azt gondold egyedi vagy ebben, csak annyi hogy a legtobben jol bloffolunk.
Kezdd kis leptekkel, ne varj nagy valtozasokat egy-ket nap alatt. Peldaul kezdjel javitani a szocialis eleteden azzal hogy felhivsz egy baratot vagy kimessz az utcaig. Tervezd meg elore. Keszulj fel arra is hogy vannak visszaesesek, de te ne hagyd fel. Tegyel magad ele celokat es strategiazzal hogyan lehet oket elerni.
Ha nem boldogulsz egyedul, egy pszichologiai tanacsado segithet az elorehaladasodban. De ne feledd hogy senki nem tud cselekedni a te erdekedben csak Te! Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!