Ha egy párkapcsolatban egyenjogúság van, tehát mindenről közösen döntenek, akkor miért a férfinek kell megkérni a nő kezét?

Az egyenjogúság azt jelenti, hogy a nők is tanulhatnak, dolgozhatnak, vállalhatnak hivatali tisztséget. Ettől függetlenül mindkét nemnek megvan a saját szerepe. A legtöbb kapcsolatban nem akar a férfi nő lenni, a nő pedig férfi. Egy sem feltétlenül ugyanazt a szerepet tölti be minden családtag még akkor sem, ha természetesen megbeszélik a nagyobb döntéseket.

Nyugodtan megkérheti egy nő is a férfi kezét szerintem, ha akarja, csak egy kicsit furcsa. Az én párom pl. valószínűleg férfiatlannak érezte volna, ha nem ő teszi meg ezt a lépést.

szerintem ez felér egy lelki kasztrációval. egyenjogúság van, de ettől még megmaradhatnak a szerepek.

nekem nem kellett utalgatnom semmire. tudtuk mit szeretnénk, együtt terveztük a jövőt már a kezdetektől.

Szerintem a barátnőd azért várt 8 évet, mert így biztosra vette, hogy a férfi akar megállapodni és vele. Az sose tartós, ha a lány kuncsorog és cseszteti a férfit, hogy mikor kérsz már meg , az meg , hogy ne legyen balhé megkéri.. Így legalább biztos.

Az egyenjogúság pedig, mint írták, nem a női és férfi szerepek felcserélése ezzel ellentétben az egyik válaszolóra reagálva nem is az, hogy nem segítünk egymásnak. Jó annak akit eltart a párja és neki megfelel,én momentán halálra unnám magam, de mivel a legtöbb helyen mindketten dolgoznak, mint pl. mi is a párom elmosogat én megfőzök, én kimosok, együtt kiteregetünk szóval megosztás van. Aki megteheti, hogy otthon van a gyerekekkel az örüljön neki, nekünk 3 évet kellett gyűjteni eleve , hogy 2 évig itthon maradjak úgy a gyerekkel, hogy ne szenvedjen ő se és mi se semmiben hiányt...diplomával.

*Nem értem ha egy nő szeretne megházasodni akkor miért nem mondja ki,miért kell arra várni hogy a férfi feltegye a nagy kérdést?

Miért ne mondhatná ki? Normális párkapcsolatban mindkét fél mer beszélni a vágyairól, sőt, ami ennél is fontosabb, ketten tervezik a közös jövőt. A tervezgetésbe beletartozik, hogy megbeszélik, hogy együtt akarnak élni, családot alapítani, gyereket (hányat!) vállalni. Erről lehet, sőt, KELL beszélgetni, hiszen néma gyereknek anyja se..., ha nem beszélgetnek a párok, akkor nem derül ki, hogy ugyanazok-e a céljaik, gondolok itt a családalapításra, gyerekvállalásra.

Teljesen felesleges 8 évig csendben várakozni, hátha esetleg megkérik a kezedet. Más dolog, ha úgy vársz, hogy igen, veled akarok élni, és néhány év múlva (pl. ha elvégeztük az egyetemet, összeköltöztünk, lesz pénzünk közös házra stb. stb.) majd összeházasodtok, tehát vannak konkrét tervek, és más dolog, ha úgy várakozol, hogy fel se mered hozni, hogy feleség szeretnél lenni, mert attól rettegsz, hogy akkor elhagynak.

De más beszélgetni a vágyaitokról, és tudni a másikról, hogy akar vagy nem akar házasodni, és ha igen, mikor, és már odaállni a pasi elé, hogy vegyél el...

Nekem van ismerősöm, aki kikényszerítette az eljegyzést, mondanom sem kell, hogy az esküvőre nem került sor.

Maga a házasság viszont közös döntés, hiszen jogod van nemet is mondani. :)

2.

Kedves utolsó, a szívemből szóltál!:)) Az ilyen túlzó színjátékok annyira idegenek a természetemtől, hogy ha én így állok elő, a párom biztos összecsuklik a röhögéstől.:D

Én ilyen téren legalábbis nagyon a természetesség híve vagyok. Ha valaki úgy érzi, hogy élete fontos pillanata lesz az, ha letérdel, és 100 fő jelenlétében megkéri a kezét, akkor ő tegyen így. De ha nem érzi belülről erre az igényt, sőt, idegenkedik tőle, akkor azt értelmetlen erőltetni.

Én sosem láttam értelmét megjátszanom a romantikusat, ha egyszer nem vagyok az. Sőt, tiszta idétlenül néznék ki egy ilyen helyzetben, és úgyis röhögésbe fulladna az egész!:D

A 100 fős példám csak egy példa, amely épp a szélsőségen keresztül igyekszik ábrázolni, azt amit nem akartam felsorolással, mert akkor túl hosszú lett volna a válaszom. Igaz, egy "akár" szócskával egyértelműsíthettem volna, de nem tettem, gondolván, hogy érthető. Most akkor leírom felsorolásos változatban, csak hogy a példa megmaradhasson a saját szemléltető funkciójában, és ne egy újabb vitaágat indítson el.

Ha valaki úgy érzi, hogy élete fontos pillanata lesz az, ha letérdel, és 100 fő jelenlétében megkéri a kezét, akkor ő tegyen így. Ha valaki úgy érzi, hogy egy kiránduláson szeretné feltenni a nagy kérdést, akkor az ott tegye fel. Ha valaki azt érzi közel a természetéhez, hogy kenyérvásárlás közben kérdezze meg, akkor ő így tegyen, és ha valaki úgy érzi, hogy meg sem kell kérdezni, mert teljesen egyértelmű számukra, és amúgy is idegenkednek az ilyesfajta megnyilvánulásoktól, akkor az ne kérdezzen semmit.

Így jobb?