Mi a véleményetek arról a feleségről aki megcsalta a férjét és a férj, emiatt öngyilkos lett?

Kicsit vitatkoznék az előttem szólókkal, főleg mert megint olyanról alkotnak véleményt, amiről fingjuk sincsen, csak könnyű okoskodni.

Én sosem voltam ideggyenge ember, sőt, kötélből vannak az idegeim, önálló vagyok. Mégis amikor a párom 5 év után lelépett valaki mással és kihúzta alólam a talajt meg akartam ölni magam. Biztos van, aki passzióból fenyegetőzik, de nem mindenki. Rettenetes volt az egész. Mintha elment volna az eszem, meg akartam halni, pedig rettegek a haláltól és közben magam sem értettem, hogy hogy lehetek ennyire ostoba. Ültem az ágyban, nem kaptam levegőt, remegett mindenem és rettegtem, de nem tudtam mitől félek, csak hogy véget akarok ennek vetni. Ha felébredtem azt hittem rémálmom van, sokszor percekig nem jöttem rá, hogy ébren vagyok. Előszedtem egy rakás gyógyszert, persze semmim sem volt, amivel kárt tehetnék magamban. Nem akartam megtenni és mégis tudtam, hogy ha lenne lehetőségem menne. Nem féltem. Rettentő érzés. Ha hülyeséget akartam csinálni sokszor beültem a zuhanyzóba és jéghideg vizet engedtem magamra, mert amíg fáztam is legalább lefoglalt valami.

Könnyű ideggyengének meg ostobának mondani valakit, de félelmetes érzés, hogy nem akarsz meghalni, de ha valaki azt mondaná eltűnhetsz örökre most, nyomban lazán igent mondanál. Az volt a szerencsém, hogy félek a fizikai fájdalomtól és végül ez erősebb volt, kimásztam belőle, de őszintén, megértem, ha valakinek nem megy. Ráadásul egyedül is hagy mindenki, mert egyrészt nem tudnak az emberrel mit kezdeni másrészt ha mégis megöli magát valaki senki sem akarja magát felelősnek érezni. Mindezt egyedül végigcsinálni a pokol maga.

Már eltelt 1 év és néha belegondolok mekkora egy barom voltam. A mai napig sem értem hogy történhetett, velem, aki szeret élni és megmaradok a jég hátán is. Mégis megtörtént. A legdurvább, hogy a szakítás már időszerű volt és mégis a padlón kötöttem ki. Ijesztő volt.

Az is sztereotípia, hogy aki mondja nem csinálja meg. A pszichológusok egybehangzóan azt mondják, hogy legtöbbjük jelzi a szándékát. Beszélnek róla, többségük felkeresi a háziorvosát valami bagatell panasszal. Akarják, hogy valaki észrevegye őket.

Nyilván senkinek sem kötelessége az exét gardedámozni, mert az fenyegetőzik, de ne is ostobázzuk már le. Ha bárkin a családban, barátok közt ilyen szándékot észlelünk figyeljünk, ne csak rálegyintsünk. Jó lenne, ha ebben a közmegítélés változna, sok életet megmenthetne. Ha mást nem is, de szóljunk az ex családjának, barátainak, hogy mi van, mert lehet baj és durva dolog azt mondani, hogy aki hülye haljon meg.

Hat bocs, de nem ertek egyet Veletek! En a jeg hatan megelek. Es mindden agyi problemat olyan konnyen megoldok, hogy el nem tudjatok kepzelni. Az erzelmit annal nehezebben! A parom csupan chatelt/e-mailezett egy pasival, amit en meglattam. Es padlot fogtam. Es most bizony hulye gondolataim is vannak.

Azert vannak hulye gondolataim, mert eltunt a "celom" a "motivaciom". Mindenem megvan anyagilag. En szedtem ossze es buszke vagyok ra. A legtobb ember szeret es negbecsul es mint "emberre" emlekezik ram. Eppen csak a kedves nejem, aki mindenben a problemat latja, amit csinalok.

Hogy mint lesz, hogyan lesz. A tokom tuidja. Most itt ulok egy kad forro vizben, gyertyaval egy tuti jo pezsgovel... Es qrva hulye gondolataim vannak.

Kicsit érdemes leegyszerűsíteni a problémát.

Az öngyilkosság halálos bűn, ergo nem jó megoldás.

Minden más tényező csak huszadlagos a történetben.