Szerintetek normális, ha egy kisgyerek arról beszél az iskolában a többieknek, hogy az apjának beteges dolgai vannak?

én is azt nem értem, hogy miért nem a szülőkkel beszélgettek erről esetleg ti vagy még inkább a tanítónő. szerintem megemlíthető, hogy a lányuk ilyenekről beszél az iskolában. vajon milyen magyarázatot adnának?

szerintem arra van a legnagyobb esély, hogy a kislány valamit félre ért. és ha ez így van, akkor lehet a szülőknek is jó lenne ezt tudni, hogy rendezzék a dolgot a fejében. (pl ez a sötét isten simán lehet valami mitológiából vagy irodalmi dologból származó ügy. és a szülők lehet többet feltételeznek a kislányról, hogy jobban látja a határokat fikció és realitás között. meg ez a vér dolog is. szerintem ezer helyen szerepel versekben, képeken. fene tudja mit jelenthet egy adott kontextusban.)

Én úgy gondolom,hogy a tanítónőnek kötelessége lenne szólni a szülőknek,ha bármilyen változást észlel a gyermeken!

Biztosan nem csak a kérdező kisfia félt a kislánytól hallott dolgoktól.

A kérdező helyében én beszélnék olyan szülőkkel,akiknek szintén félt a csemetéjük,hogy ők is szóljanak a tanítónőnek!

Erre már lépnie kell/kellene hiszen már többen jelezték felé.

Ó, én is mondtam meredek dolgokat oviban/általános iskolában:

"Apa elhagyott minket" (Reggel kapott észbe, hogy elfelejtette valamit, ezért korábban elrohant a szokásosnál)

"Apa levagdosta anya ujjait" (Ketten főztek, anyám fogta a hozzávalót, apám vágta és véletlenül belevágott késsel anyám ujjába)

"Anya megverte apát" (Apám viccesen beszólt valamit anyámnak, ő szintén viccesen apám vállába boxolt)

"Apa eltörte a kezemet" (Birkózás közben véletlenül rátehénkedett a karomra, én feljajdultam, ő ijedten felugrott)

"Mi soha nem cserélünk lepedőt" (Ezt fogalmam sincs honnan szedtem, amikor anyám tisztaságmániás)

Iskolában állandóan feldarabolt hullákat rajzoltam. Az égvilágon semmi lelki törésem nem volt, csak érdekelt az anatómia és előtte nem sokkal átlapoztam valahol egy anatómiakönyvet. Csak viccesebb volt szétdarabolt embereket rajzolni, mint egy konkrét tesztrészt (amihez azért kellett volna kiemelkedő rajztudás is)

Vannak kisebb tesóim, és néha nagyon meredek beszólásai vannak egy gyereknek ám. :D A gyerekek fantáziája végtelen, és a számukra ismeretlen vagy ijesztő dolgokat mindenféle furcsa képekben fogalmazzák meg.

De van egy volt osztálytársam, ott a gyerek pl. kifejezetten ijesztő, sötét, rituális jellegű dolgokat rajzol folyton! A család tök normális, biztos nem otthon látja, a gyerek mégis mindenre halálfejet, kecskeszarvakat és vért rajzol. Van is ilyen lelki fejlődési korszak a gyerekeknél, ami a rítusok igényét hozza magával. Nálunk ez úgy csúcsosodott ki gyerekkorunkban, hogy a kertben talált békacsontvázat temettük el felvirágozott sírba, másnál máshogy.

Azt gondolom, bármi is van a gyerekkel, nem a Ti dolgotok, hanem az osztályfőnöké, iskolapszichológusé. Ha belegondolsz, Neked sem esne jól egy másik édesanyától, ha bírálná ismeretlenül a gyereked viselkedését, vagy épp a nevelési módszereidet.

Ezt nem értem. Engem is aggasztana, hogy a gyerekemnek miket beszél a kislány. De eszembe se jutna beleszólni a magánéletükbe. Beszélnék a tanítónőkkel, amit meg is tettél, és nagyon nem érdekelne, ha a szülei építették volna az iskolát az sem. Mi az, hogy nem mer? Ez a kislány érdeke és az összes gyereké, aki körülötte van!

Ez nem így működik, nekik kötelessége. Ha ezt nem tudják, akkor elmagyaráznám neki.

Lehet, hogy nincs is semmi baj a kislánnyal, de akkor is beszélni kell erről.

A kislánnyal sem beszélgettek ezekről a dolgokról?