Igaza van a szüleimnek? Én vagyok a dilis?

Tavaly előtt érettségiztem, felvételiztem egyetemre, felvettek, de egy olyan szakra amiről kiderült, hogy TELJESEN más, mint ahogy azt elképzeltem, egyáltalán nem nekem való. Feldobtam otthon az ötletet anno, hogy kiiratkozom és elmegyek dolgozni és jövőre újra felvitelizek. Kicsaptam a biztosítékot odahaza, olyannyira hogy meg kellett szöknöm. Külföldre mentem babysitterkedni. Nagyon rossz volt, pár hónap után hazajöttem. Aztán munkát kerestem itt Mo-on. Találtam is, 8 hónapja dolgozom ezen a munkahelyen, nagyon szeretem és nem is keresek rosszul. Újra felvételiztem ahogy ígértem (levelezőre), be is kerültem, de most ott tartok, hogy a sok munka mellett nem tudok tanulni. Passzíváltattam magam, erre ismét kicsaptam otthon a biztosítékot. Részben a sok munka miatt, részben pedig amiatt hogy nagyon pocsékul érzem magam: hiába keresek jól, hiába gyűjöttem össze már egy elég nagy összeget (több millió forint) a szüleim nem engedik valóra váltani az álmaim : egy középkategóriás használt autót szeretnék és egy plasztikai műtétet. Egy hatalmas űr van a lelkemben ezek miatt és úgy érzem belebolondulok, ha nem sikerül őket teljesítenem.