Anyával rohadtul nem vagyunk egy állásponton, nem tudunk egyről a kettőre jutni, mi lenne a megoldás? Többi lent.

Szóval, a sztori. Kilencedikes vagyok. Nagy álmom az, hogy Amerikában pszichológus legyek. Nos, facebook-on ráírtam egy lányra, aki ott kint 2 évet volt egyetemen. Kíváncsiságból kérdezősködni kezdtem, mire ő küldött egy weboldalt, ami valamiféle ösztöndíjprogrammal foglalkozott, aminek a segítségével ő kijutott oda. Hát én ezt megnyitottam, és pont akkor jött be anya. Üvöltözni kezdett velem, hogy mit képzelek magamról, hogy taknyos kilencedikes fejjel a felnőtt életemet tervezgetem a háta mögött meg hogy úgy se lesz ott semmi jövőm, meg ne lássa mégegyszer, ő parancsol stb. Közbe meg semmi komoly nem volt, egyszerűen megnyitottam egy weboldalt, istenem! Ez megy már mióta. Gimnazista vagyok és egyszerűen nem lehetnek saját gondolataim. Azt mondta, ő akarja eldönteni majd, hogy milyen egyetemre megyek. Lehet, hogy az anyám de egyfolytában csak parancsolgat, nem enged semmiben sem dönteni, de ezzel együtt azt hajtogatja, hogy önállósodjak. így hogy lehet önállósodni, ha nem hagyja?! Kész rémálom az egész. Kérlek segítsetek, ki vagyok borulva! Csak lennék már felnőtt, mehetnék innen!!!! 15/L