Hogy tudnám elérni, hogy férjem leginkább saját érdekében ne tartsa a kapcsolatot az előző kapcsolatából született gyerekével? Ne ítéljetek elsőre!

Sajnos nem lehet újratárgyalni a láthatást, mert még nem telt el 2 év a legutóbbi tárgyalás vége óta. Még az sem ok, hogy időközben messzire költöztünk, azaz jelentősen megváltoztak az életkörülmények.

A feljelentésekről meg annyit, hogy nincs az a helyzet, ahol hülyét tud csinálni magából az ex, mert a kollégák összetartanak. És ki az aki a végtelenségig tűri, hogy meghurcolják, jelentgetik? Arra apellál, hogy lesz olyan helyzet, amiben nem tudja magát megvédeni.

Amikor elindítottam ezt a kérdést már voltak megoldási alternatíváim, de ebbe most nem mennék bele.

Arra lettem volna kíváncsi, hogy történt-e már valakivel valami hasonló? Van-e valakinek valamilyen "kíméletes" praktikája, ilyesmi. A nők ugyebár (és a leírtakból is látszik, és azért mondom mert nő vagyok) sok mindenre, sőt inkább mindenre képesek!

Ezért írtam azt a mondatot, hogy "A sértődött, unatkozó anyukák kíméljetek". Mert nem arra voltam kíváncsi, hogy milyen szemét, aljas, gonosz mostoha lennék, mert el akarom szakítani az apát a gyerekétől. Arra se voltam kíváncsi, hogy legalább annyira gyereke a másik anyukától született gyereke, mint a közös gyerekünk. Nem vagyok hülye! És nem vagyok gonosz sem, és nem is akarnám elszakítani. Viszont a jelenlegi kialakult, ellehetetlenített helyzetben mindenkinek ez lenne a legjobb.

De az élet máshogy osztja a lapokat, és nem lesz más megoldás, mint az, hogy néha találkozzanak. Ugyanis útban van a második bébi. Egyszerűen nem lesz pénzünk az utazásra.

Érdeklődéssel figyelem a sztárszakács körül kialakult helyzetet, ugyanis tavaly még nagyon magáénak akarta a gyereket, most meg arra hivatkozik, hogy nincs pénze sem telefonálni, sem meglátogatni a gyereket.

Nos ezzel nagyon megütheti a bokáját! Ha a bíróság KÖTELEZTE a kapcsolattartásra, akkor MEG KELL LÁTOGATNIA.

Vagy értesítenie kell az anyát, hogy hétvégén nem tudok érte menni, majd két hét múlva: nem tudok érte menni stb.

Különben a gyámügyesek jól megbüntetik!

Jó lenne, ha a családjog nem lenne ennyire anyaközpontú és az apákat is védené. Előrebocsátom: úgy mondom ezt mint nő, ugyanis nagyon sok visszaélésre ad lehetősége a nőknek a mai családjog és ezt bizony ki is használják, mert ahogy írtam a nők, mindenre képesek. És a bosszú édes.

Szóval nem vagyunk sem akaratgyengék, sem bal@-ok, csak a jog ellenünk fordítható, és nekünk csak a védekező álláspont marad.

De már nem sokáig tart, csak 8 évig, amíg a gyerek nagykorú lesz.

"Sértődött, unatkozó anyukák kíméljetek!" :)

Apuka nem akarta azt a gyereket, becsapta apukát. A történet pikantériája, hogy apukában már régóta érlelődött, hogy elhagyja anyukát, csak hát mondhatjátok, hogy beszari volt, azért lássuk be egy ilyen nőt nem lehetett egyszerű (Számtalan ilyen kapcsolat van körülöttem, ahol zsarolja a nő a férfit, és a lelki terrorból nem egyszerű megszabadulni.) A gyerek miatt 4 évig húzták... aztán apuka nem kis lelki ismeretfurdalással mégiscsak összepakolt. És nem miattam! A gyerek hat éves volt, amikor megismerkedtünk.

Volt egy jó példa előttem, hogy hogyan is kell egy ilyen kapcsolatban viselkedne, (ld fentebb én is elvált szülők gyerekeként nőttem fel). Nem akartam pótanyuka lenni, de nem akartam a gyereknek a haverja sem lenni, egyszerűen CSAK kedves voltam. Igyekeztünk, hogy mindig legyen PROGRAM, volt cukorka, csokoládé, mosolygós sonkás szendvics, meg minden amitől egy gyerek alapvetően jól érezném magát.

A férjem tulajdonképpen rámtestálta a láthatásokat, én foglalkoztam vele, mert szörnyű kimondani, de utálja a gyerekét.

Na ezzel mit tudnátok kezdeni?

Nyugtatgattam, hogy mégiscsak a gyereke, okos, értelmes, szép gyerek, történt ami történt, ő arról nem tehet.

És akkor jött anyukának az a húzása, hogy engem kizártak a láthatásokból, és hiába állapította meg a kötelező vizsgálaton a pszichológus, hogy velem minden rendben, nem vagyok se gyerekevő, se buggyant.

A bíróságon ez már mit sem ért, dr. Ruttnert meg nem tudjuk megfizetni... Mivel csak apuka "láthatja" ő meg nem tud és nem is akar vele kezdeni semmit, ráadásul az ex mai napig terrorizálja.

Szóval rosszul tettem fel a kérdést vagy nem. Ez van.

És igen @assza a csőrömet, hogy mi hárman 160eFt-ból élünk, és bből oldjuk meg az utazást, és igen, mint a legtöbb családnak van devizahitelünk, és szúrja a szememet, hogy a másik gyerek meg 60eFt-ot kap csak gyt-ként, és nem az egyebeket nem sajnálom: legyen vidám a vasárnap, pedig nem értek vele egyet. Arról nem is beszélve, hogy a férjem kb. 4 órát látja hetente a gyereket.

És apukának nincs joga az élethez? Elhagyta a gyerekét dögöljön bele?