Ki él normális életet: a bulizós unokatesóm, vagy én aki nem jár bulizni?

Ebből nem fogjuk megmondani, megbánod-e vagy sem. Ha neked hiányzik a bulizás, mozizás, társasági élet és csak valami gát vagy beidegződés miatt nem mész, akkor elképzelhető, hogy bánni fogod.

Alapvetően egyikőtök sem él "normálisabb" életet, mint a másik. Ez most pont olyan, mint ha azt kérdezném, melyik szín a "normálisabb", a kék vagy mondjuk a piros?

Van, akinek jobban tetszik az egyik, mint a másik, de mindkét szín normális.

A korotok nem mindegy, 12-16 évesen nem igazán normális még az éjjeli kimaradás, 18 körül viszont bármelyik lehet normális.

Nincs ilyen, hogy CSAK ez vagy az a normális élet. Mértékkel a bulizás is belefér, ha valaki jól érzi magát, de ha nem, akkor az a nem normális, ha odamegy és rákényszeríti magát...

Te ilyen beállítottságú vagy, tesód másmilyen

Nálunk hugom jár el itthonról, és én vagyok itthon lévő típus

20/F

Mindenképpen meg fogod bánni, és azt fogod érezni, hogy valami kimaradt, HA: elhiszed azt a baromságot, hogy minden embernek ki kell élnie magát, és ettől szép az élet - mindenkinek.

A legtöbb ember akkor kezd el bánkódni az elmulasztott dolgokon, mikor kattogni kezd, hogy biztos jól csinált-e mindent. Ne tedd. Ha a saját igényeid szerint élsz, és jól érzed magad jelenleg, akkor nem maradsz le semmi olyasmiről, ami számodra fontos lehet.

Már most kételkedsz benne, ez később felerősödik és 30 évesen fogod magad kiélni.

Én sokat buliztam tizenévesen, már meguntam, évek óta nem voltam szórakozóhelyen.

23F