Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mi történt velem? Hogy lehetek...

Mi történt velem? Hogy lehetek ilyen önző?

Figyelt kérdés

20 éves lány vagyok, boldog párkapcsolatban élek. Persze vannak kisebb összezörrenések, problémák, de hát hol nincsenek. Sok szempontból úgy érzem, hogy megtaláltam életem férfiját, akivel lassan 1 éve leszünk együtt. Abszolút el tudom képzelni vele az egész további életemet. Tudom, hogy mostanában egyre kevésbé szokás fiatalon elkötelezni magukat az embereknek, de én mióta az eszemet tudom, szeretném "időben" elkezdeni építeni az életemet és a családalapítást, mindig is nagy családra vágytam, legalább 3 gyerekkel, persze azért az egyetemet mindenképp befejezném előtte. A párom szintén hasonlóan és komolyan gondolkozik (ez abból is fakad, hogy viszonylag nagy köztünk a korkülönbség). Ám mostanában néha az jut eszembe, hogy mi van akkor, ha 2-3 év múval valóban belevágunk a "nagybetűs életbe", de a baba születésével, nevelésével mi ketten csak egyre jobban eltávolodunk egymástól. Sajnos sok hasonló példát láttam már erre, hogy az anyuka ugye mindig a babával foglalkozott, aztán mire esténként arra került volna a sor, hogy a szerelmével is kicsit együtt lehessen, addigra hulla fáradt, kimerült volt és csak aludni volt kedve. Az apuka pedig dolgozott reggeltől estig, hogy tudja biztosítani a családjának a kívánt életszínvonalat, egyre kevesebb idejük és energiájuk maradt egymásra és így szépen lassan elhidegültek egymástól. Tudom, hogy ez nagyon önző nézőpont, de valahogy mégis befészkelte magát a fejembe. Másoknak is voltak/vannak esetleg ilyen aggályai? Mit tegyek, hogy túltehessem magamat ezeken a gondolatokon?

Előre is köszönöm a tanácsokat.


2012. okt. 13. 12:03
 1/6 anonim ***** válasza:
A megoldás szerintem itt a jó szervezés lehet. Meg hogy az alap feladatokat elvégezve a csip-csup tevékenységek, később is elvégezhető munkák helyett inkább egymásra fordítsatok időt.
2012. okt. 13. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Egyébként ha ez önző gondolat, akkor kib**ott egocentrikus vagyok, jó volt ezt megtudni. :)
2012. okt. 13. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Nem nagyon értem a problémát. Mi a kérdés valójában? Előrevetítesz egy dolgot, ami veletek még meg sem történt és félsz. Ha így lesz ahogy írod, akkor sose fogsz családot alapítani senkivel mert majd eltávolodtok?

Egyszerű, ismered ezt a (sajnos) hétköznapi problémát. Ez nem minden gyerekes párnál van így , csak ugye aki magabiztosabb és a gyerek se problémás az nem panaszkodik, így az van többségben hogy jaj milyen nehéz gyereket nevelni...jól írta az első, össze kell szervezni, ahhoz semmi energia nem kell, hogy este beszélgessetek vagy időt töltsetek el együtt, nem kell mindennap szexelni, az együtt lét nem ebben merül ki. Szerintem ha a férfi egész nap dolgozik akkor amúgy se lesz kedve hozzá, a többihez meg nem kell eget rengető energia.

2012. okt. 13. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Tulajdonképpen túltenni magad úgy tudod, hogy nem gondolsz rá. Ennél többet nem nagyon tehetsz. El kell hinned, hogy nálatok nem így lesz mert te össze tudod szervezni a dolgokat, tudod, hogy csak átmeneti dolog ha van egy kis széthúzás és túlélitek. Ennyi :)
2012. okt. 13. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Egy barátnőmék évek óta együtt voltak a párjával, aztán hosszú idő után kitalálták, hogy akkor családalapítás és miegyéb is következhet. Tervezték, szervezték, akarták, álmodoztak. Elköltöztek egy nagyobbacska lakásba, ahol van hely a családalapításhoz, a lány le is babázott... és elkezdődött egy borzasztó év. Barátnőmnek otthon kellett maradnia, mivel messze laktak mindenkitől, így nemigen járt ki hozzájuk állandó jelleggel senki, a srác dolgozott éjjel-nappal, volt hogy haza se ment, mert lekéste az utolsó buszt/vonatot, a lány meg otthon volt a picivel, és harcolt a magánnyal és a depresszióval. Ritkán találkoztunk ebben az időben, de minden alkalommal azon aggódtam, hogy mikor kap idegösszeroppanást.

Másfél év telt el a pici születése óta... és egy-két hete-hónapja, hogy ÖSSZERÁZÓDTAK. Megtanultak családnak lenni, hosszú és rázós menet volt, de most boldogabbak, mint előtte valaha, és már tervezik a második picurt.


Ne aggódj. Ez annak is nehéz menet, aki készül rá, annak is, aki belecsöppen. De ha ügyesen kezelitek, egy-két nehéz hónap után megtaláljátok a helyeteket egymás mellett, beleszoktok a saját új feladatköreitekbe. Ne félj ilyesmitől, ezen mindenki keresztülmegy! Sok sikert, kitartást neked!

2012. okt. 13. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
51%

ilyen unalmas kérdést és főleg ilyen lassú felvezetést már régen láttam!


válaszolók: ELÉG HA CSAK AZ UTOLSÓ 5 SORT OLVASSÁTOK EL a kérdésből. SZÍVESEN

2012. okt. 13. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!