Mit lehet tenni, ha a nagymamám, aki egész életében utálta az alkoholt, zugivó lett?

Sok probléma van a családomban, nemrég nagymamámhoz kellett költöznünk mert el kellett adnunk a házat áron alul(bank) és utána nem volt hova mennünk. Ezért kénytelenek voltunk nagymamámhoz költözni kutyástól, mindenestől. Ez pár hónappal ezelőtt volt. Azóta folyamatosan megy a veszekedés, főleg anyukám és nagymamám között. Nagymamámat elég nehéz kezelni, állandóan csak a hü.lyeségeket csinálja, aminek mi isszuk meg a levét. Pl. felvett két kölcsönt, amit elköltött kajákra, aztán ránk fogta az egészet,hogy miattunk tette , mert nem volt mit ennünk(amikor még a régi házunkban laktunk és a bankot kellett minden hónapban törleszteni). Tény,hogy egyszerűbb kajákat ettünk és sokszor csak 1 kiló kenyér egy doboz vaj meg tej volt otthon de akkor is mindig volt mit ennünk, még ha csak 1 szelet vajas kenyeret is. Anyukám kifizette az egyik kölcsönét, mert már nem bírta nézni nagymamám szenvedését. Még csak meg se köszönte normálisan, hanem azt mondta,hogy nem él ő addig,hogy ezt vissza tudja fizetni(de azért minden nap elmondja,hogy majd ezresenként letörleszti, viszont egy fillért nem tesz félre, hanem minden pénzét elszórja kajára). Ez is egy mindennapos vita nálunk,hogy nap mint nap elmegy a piacra és ezreket elkölt, mindenből a legdrágábbat veszi és csomó felesleges("luxus") dolgot is vásárol.Sokszor van olyan,hogy egyszerre 4-5 fajta szalámit meg sonkát megvesz aztán a felét ki kell dobni, mert megromlik. Ha anyukám rászól,hogy ezt mégis miért kell csinálni, akkor azzal kezd el zsarolni,hogy rosszul van és,hogy fel fog menni a vérnyomása. Nemegyszer előfordult,hogy egy ilyen vita után kellett bemenni vele az ügyeletre mert azt mondta,hogy rosszul van,aztán volt,hogy az ügyeletnek kórház lett a vége. A harmadik dolog amin vitázni szoktak az apám. Gyűlöli őt, mert,hogy ő tette tönkre az életünket, és állandóan őt szidja, átkozza. Nem érti meg,hogy mi már túlléptünk ezen az egész ház ügyön(meg apám többi dolgán is). 6 év ment el az életünkből a banki kölcsön miatt és nem érti meg,hogy szeretnénk már egy kis nyugalmat. Már nem akarunk ezekről a dolgokról beszélni, mert lezártuk és tovább akarunk lépni, de ő ezt nem engedi. Úgy tesz, mintha még ő lenne az áldozat és állandóan azt mondogatja,hogy ő mennyit szenvedett a 6 év alatt(amit valamennyire meg is értek mert mégis csak a gyerekéről meg az unokájáról van szó), de nem értem,hogy miért nem annak örül,hogy végre lezárult ez az egész.

Lényeg az,hogy kb. 2 hónapja anyukám azt mondta nekem,hogy szerinte nagymamám titokban inni szokott. Persze nem hittem el, mert tudtam,hogy nem szereti az alkoholt, sőt utálja. Aztán azt vettem észre,hogy minden nap eltűnik itthonról(mondván,hogy piacra megy) pedig régebben csak 2-3 naponta járt el. Amikor hazajött és meg akartam puszilni ő elfordította a fejét és csak megölelt. Itt kezdett furcsa lenni a dolog, mert ilyet soha nem csinált azelőtt. Ezt jó párszor eljátszotta, aztán már alkohol szagot is éreztem rajta mikor megölelt, de próbáltam elhitetni magammal,hogy biztos rosszul érzem. Az utóbbi 2-3 hétben anyukám sokszor megvádolta őt,hogy tudja,hogy iszik és,hogy hagyja abba mert gyógyszereket szed, de ő persze tagadta, aztán meg következett a sírás, majd az ügyelet. Egyszer találtunk egy sörös üveget a szekrényében, azt mondta,hogy már évekkel azelőtt tette oda. Aztán pár napja, amikor bementem a szobájába öltözni, hirtelen benyitott és felkapta a táskáját, majd áttette a szoba túlsó felére. Akkor már tudtam,hogy biztos pia van benne,úgyhogy amikor kiment akkor átnéztem és találtam egy kis üveg piát. Persze azonnal szóltam neki,hogy megtaláltam, erre még ő volt megsértődve,hogy hogy merészelek turkálni a táskájában és előadott egy színjátékot,hogy ő azt direkt vette meg,hogy ha anyukám megint megvádolja ivással akkor előveszi és előtte fogja meginni. Aztán végül bevallotta,hogy 1x-2x előfordult,hogy ivott(pedig minden nap ivott) és megígérte,hogy soha többé nem csinálja. Ma megint úgy jött haza,hogy éreztem rajta a pia szagot, aztán meg is kérdeztem tőle,hogy megint ivott-e. Még neki állt feljebb, elkezdett minket szidni,hogy hogy képzelem,hogy ő iszik aztán sértődötten felöltözött és elment. Követtem, és láttam,hogy bemegy egy kocsmába és vett egy pohár bort. Odamentem és leültem mellé, kb. halálra vált arccal nézett rám. Aztán sírógörcsöt kapott és azt hajtogatta,hogy ő nem volt ilyen, őt a családja tette tönkre. Megszakadt a szívem, annyira sajnáltam, ahogy ott sírt. Nagyon szeretnék rajta segíteni, csak nem tudom,hogy mit kéne tennem. Sose tudom eldönteni,hogy most éppen rosszat vagy jót teszek-e, lehet,hogy ezzel a cse.szegetéssel,hogy ne igyon, csak még jobban belehajszoljuk, másfelől attól is félek,hogy mi lesz, ha nem teszünk semmit. Nagyon sok gyógyszert szed, szívére meg más dolgokra is, és egyszerűen nem értem,hogy hogy meri ezt megcsinálni. Mikor rajtakaptam ma, azt mondta,hogy ő már nem akar élni, mert nem tudja ezt a szégyent feldolgozni és,hogy elvesztette a tekintélyét. Biztattam,hogy ilyenkor nem az a megoldás,hogy valaki megöli magát, hanem minden erejével megpróbál változtatni. Kb. két órán keresztül vigasztaltam, mire megnyugodott, de attól félek,hogy nem fogja abbahagyni, nem hiszem,hogy ez ilyen egyszerű lenne,hogy simán abbahagyja, hiszen mikor először megígérte, azt sem tartotta be. Tanácsokat szeretnék kérni,hogy ilyen helyzetben mi a legokosabb lépés, mert félek,hogy csak tovább rontjuk a helyzetet, mintsem,hogy segítenénk neki.Anyukám felajánlotta,hogy elviszi pszichológushoz, de először nem fogadta el,aztán igen, de csak ránk hagyta,hogy ne cse.szegessük.

Hogyan tudnánk segíteni neki?Nagyon szeretem őt és nem akarom,hogy valami baja legyen.

Nagyon hosszú lett, remélem azért páran végigolvassák.Előre is köszönöm a válaszokat!