Szerinted melyik a jobb huszonévesen?

25 évesek múltunk férjemmel, mi így állunk:

20 évesen eljegyzés, 21 évesen összeházasodtunk.

22 évesen diploma, aztán már csak a meló (előtte is volt, egyetem mellett)

23 évesen babavárás, 24 évesen szülés.

Most 25 évesen várom a kistesót, aki szintén tervezett, mint a nagy is volt.

Albérlet mér egy évig, a házunk már majdnem kész (kicsit romosan vettük, kölcsön nélkül, és újítottuk, ahogy telt rá).

Ha minden jól megy, jövőre saját ház, két gyerek, és nagyon boldogok vagyunk :)

10. vagyok

még annyi, h 19 éves korom óta nem élek otthon, de nem pasival költöztem össze. előszor egyetemi kollégium, aztán szobát béreltem lakótársakkal (külföld), aztán itthon garzont egyedül. szóval, tök más forgatókönyv, mint a tiéd.

igaz, én még nem lógok bele a korhatárodba (19L), de azért válaszolok.

19 vagyok, a barátommal lakok (egyetem miatt jöttünk mindketten és akkor már mért ne jöttünk volna együtt), dolgozok, főzök, mosok, takarítok, tanulok, vagyis 40 éves szinten tartok, mindemellett hetente minimum egyszer bulizok, rengeteg barátom van, jól érezem magam a bőrömben, de 25 éves koromig azért valószínűleg már gyerek is lesz mellette a képben :) na, akkor melyik kategória vagyok? mert én nem tudom eldönteni :)

ezek közül nekem az 1. tetszene

de hiába ha soha nem jön össze senkivel a nagy szerelem, mert akinek én tetszek az nekem nem tetszik és fordítva.

már öt évvel ezelőtt is különköltöztem volna, szültem volna 3 gyereket, csak nincs KIVEL.

és a 2. sem adatik meg mindenkinek. nekem pl. a baráti társaságom sose ér rá mert hétközben meló/suli, hétvégén pedig azt a pár óra szabadidőt a párjukkal vannak.

nekem meg nem jön össze az a h.lyeb.zi szerelem, így már nem is szívesen gondolok az egészre.

majd elvégzem a sulit, élek egyedül, a tündérmesét meg meghagyom másoknak akik biztos jobban megérdemlik.

mehet a lepontozás :D

Én az egyest tartom jónak, de kettes vagyok, bár eljegyezve.

Soha nem voltam "igazi" fiatal, nem is érdekelt, programjaim voltak, és házasság után is lesznek, de nem az a mai trend szerinti, hogy buli és pia.

16 éves korom óta vagyok párommal, 6,5 éve, talán jövőre már közös fészekben alkotjuk a kis életünket.

23/L (29/F)

egyik sem.

nem jó az, ha már a 20onévek elején családot alapít az ember. nem jut ideje világot látni, tapasztalni, élni.

az sem jó, ha otthon lakik, mert más az életritmusa, mint a szüleié.

szóval én 20 évesen külön éltem, de még nem a párommal, hanem lakótárssal, 22 évesen költöztünk össze, azóta mozgalmas életet élünk, és gyereket csak 30 körül szeretnénk.

nem kell elsietni a dolgokat, hiszen a születéskor várható élettartam már elég magas, mind a nőknél, mind a férfiaknál.

ha 30 évesen lesz utódod, és 85 éves korodig élsz, akkor jó esetben még az unokád diplomaosztóján is bőven részt vehetsz. de a ballagásán biztosan :D

most még jó fiatalnak és bohónak lenni. a komoly dolgok ráérnek később is, nem hajt a tatár :)