Mi a legszebb/legrosszabb emléked gyermekkorodból?

Szia!

A legszebb gyerekkori emlékem:

Még vidéken laktunk, a Hugom 5 éves volt, én 9. Voltak földjeink és Anyu elment, hogy hozzon epret. Nagyon szerettük és a mai napig is:D Egy forró nyári napon ismét megkívántuk és Anyu mondta, hogy hoz nekünk. (A forróság ellenére is ment!) Mivel nagy volt a meleg, nem akart minket is vinni, ezért otthon hagyott Bennünket, tudta, hogy nem csinálunk rosszat. (Nem is mertünk volna, a nevelőapánk miatt... kaptunk volna, ha hazajön:/) Mikor Anyu elindult, tűzött a nap. Mi elkezdtünk játszani a Hugommal, aztán feltűnt, hogy a nap egyre kevésbé tűz, majd kezdtek megjelenni a sötét felhők. Játszottunk tovább. A kacagásunkba egy hatalmas mennydörgés hasított, persze azonnal ledermedtünk az ijedtségtől. A Hugom sírni kezdett, én pedig nyugtatgattam, hogy nem kell félni. (Nekem is tele volt ám a gatyám:D, csak nem mondtam meg Neki.) Egyre jobban kezdett szakadni az eső, szinte már fátyolszerű volt, nem lehetett átlátni az esőfüggönyön! Na, magamban... szegény Anyu jól megázik az eper miatt. Vártam, hogy belép az ajtón, mondván, hogy visszafordult az idő miatt. Nem jött. A vihar még tartott. Nagyokat dörgött-villámlott, már én is kezdtem ám félni:D Hugom sírva, reszketve bújt hozzám egy-egy nagy dörgésnél. Mondtam Neki majd én vigyázok Rá! XD Így visszagondolva elég röhejes, hogy meg akarom védeni a dörgéstől:-))) Már nagyon türelmetlenek voltunk, hogy hol van Anyu! Ahogy találgattunk, a beszélgetésünkbe egy újabb, hatalmas dörgés szólt bele, majd legnagyobb rémületünkre, recsegett-ropogott valami a házunk mellett, nagy fénnyel kísérve. Na, akkor már Gyuszi helyett nyuszi voltam:D és szégyenszemre elsírtam magam:P Pedig a Hugom addig nyugodt volt, hogy majd én vigyázok Rá... Épp' mikor már kezdtünk teljesen frászt kapni, nyílt az ajtó! Anyu jött! :-)) ...a hatalmas kosár földieperrel, úgy, mint egy ázott veréb. Szegénynek a hajából, a ruhájából ömlött a víz, még az orráról is csöpögött, emlékszem, hogy' nevettem ezen. Rohantunk oda Hozzá és szorosan öleltük! Kiderült, hogy a recsegés-ropogás, fénycsóva kíséretével az volt, hogy belecsapott a villám a ház mellett futó szőlősbe.

Ebben az a szép, hogy Anyu a borzalmas idő ellenére elment azért a kosár eperért... Isten nyugosztalja! Nagyon jó Anya volt!

A legrosszabb:

A vadállat "nevelőapánk" állandóan vert minket. Minden nap... Anyut is.

Nekem most zajlik:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

10/L

Legjobb: Mikor megnéztük az újszülött öcsémet az üvegen keresztül. Csak 5 éves voltam, de erre tisztán emlékszem.

Legrosszabb: Osztályfőnöknőm hangosan felolvassa egy félreértett kérdésre adott válaszomat. Előtte megjegyzi, hogy mindenki tudott értelmes választ adni, csak én nem. Ezután hangosan röhög (az osztály vele).