25éves férfinak kell haza adnia pént?

A párod szülei olyanok, mint anyám!

Komolyan mondom, hogy agyvérzést akarok már kapni az állandó pénz követelésétől.

Folyton követelőzik, állandóan, állandóan, ha nem direktbe kér, akkor zsarol, hogy éhezik, nyomorog (ami NEM IGAZ!!!), vagy kölcsön kér, de ba.szik visszaadni, ha kérem, akkor meg én vagyok a szemét.

Meg is mondta, hogy 18 éves korig őt tartott el, most már tartsuk el mi őt, illetve örüljünk, hogy nem kér szülőtartást!

Azt mondja nekem múltkor "Ha éheznék is, az utolsót is odaadnám anyámnak."

Mondom: "Anya elnéznéd, hogy éhezzek?"

Erre azt mondta, hogy aki fiatal, az kibír mindent, ő is ezt tette az anyjával.

Már sokszor azt érzem, hogy nem bírom ő ki idegileg, nagyon sokszor gondolok arra, hogy külföldre kéne költöznöm, hogy megszabaduljak tőle, mert tényleg nem bírom már!

Ha tudja, hogy van plusz bevételem, addig zsarol, dumál, kuncsorog, amíg oda nem adom neki, csak azért, hogy fogja már be a száját!

Ne adjon a párod semmit, hagyják őt békén!

Sose lesz elég, amit ad.

Most még 20.000 holnap már 40.000 kellene, ennek sosincs vége!

Utolsó, ez nagyon durva. Hihetetlen gusztustalan viselkedés ez. Én nekem van két felnőtt lányom, de előbb ölném meg magam, minthogy számonkérjem rajtuk, hogy én 18 évig eltartottam őket! Nem te akartál megszületni, hanem az anyád szült meg, onnantól meg köteles 18 éves korodi eltartani! Mi az, hogy megszül, utána meg ő hányja a szemedre, hogy 18 éves koroid eltartott!

Utolsó, figyelj, mondd meg neki, hogy egyrészt KÖTELES EGY ANYA 18 ÉVIG ELTARTANI A GYEREKÉT! Ez a gyereket semmire nem kötelezi 18 éves kora után. A szülőnek ez a kötelessége, PONT. Másrészt pedig nem te kérted, hogy szüljön meg, ő döntött így!

Botrány, hogy egyes szülők milyen pofátlanok.

Köszi Utolsó!

Mondtam már anyámnak, hogy ő akart megszülni, nem én akartam megszületni, de erre azt mondta, hogy nem is akart megszülni, csak késő volt az abortuszhoz, és ha még egyszer kezdené "nem is lennének kölykei".

Nagyon rosszul esik, mert mindig alkalmazkodtam hozzá, és sose szóltam vissza, mert úgy nevelt minket, hogy mekkora kegy az, hogy ő egyáltalán ad enni, inni, ruhát, stb...

Még most is ezt csinálja, ha valamire nemet mondok, úgy üvölt, hogy szerintem még a szomszéd házban is hallják.

Káromkodik, iszonyú mocskos szája van, aztán felhergeli magát, és elkezd bőgni, hogy "Minek is vannak gyerekei?"

Nem szeretek vele találkozni, hetekre elveszi az önbizalmam, és félek is tőle, mert úgy meg tud sérteni, hogy...hát nagyon!

Anyám úgy élte meg a gyerekeit, hogy ez egy hatalmas kegy volt, hogy nem adott minket árvaházba, vagy egyáltalán adott valamit enni, vagy vett egy cipőt.

Anya ilyen, már nem fog változni!

Csak nekem nehéz ezzel élni, mert nagyon fáj!

Kedves Utolsó!

Teljesen lesokkolt, amit írtál az anyádról és hogy miket mond neked. Mint anya is lesokkolt, és mint gyerek is, mert beleképzeltem magam a helyedbe, és átérzem milyen fájdalmas. Nagyon fáj belegondolni, hogy míg sok gyerek megkapja a feltétlen szeretetet a szülőjétől, és mégis hálátlanul viselkedik, ezzel egyidőben vannak emberek, akiknek ez az alapvető feltétlen, önzetlen anyai szeretet nem adatott meg.

De fontos, hogy tudd, hogy te ugyanúgy megérdemled ezt a feltétlen, felhánytorgatás nélküli szeretetet, mint mindenki, és nem a te hibád, hogy nem kaptad meg anyádtól. Te ugyanúgy értékes - ha nem értékesebb - ember vagy, csak sajnos egy mentálisan beteg, szülőnek nem való emberhez születtél meg, amiről te nem tehetsz.

Sok olyan esetről hallok, amikor egy anyai szerepre teljesen alkalmatlan nő szül gyerekeket külső nyomásra, vagy a férje megtartására vagy egyéb önző okok miatt, majd rájön, hogy teljesen alkalmatlan rá és nem is akarja a gyerekeit, és ezzel nemcsak a gyerekei lelkét teszi tönkre, de még az elcseszett élete iránt érzett dühét is a gyerekeken éli ki. Azt hiszem, itt is ez történt.

Legszívesebben azt javasolnám, hogy (ha a korod engedi), akkor szakíts meg minden kapcsolatot vele, és soha ne nézz vissza, bármennyire is próbálja veled felvenni a kapcsolatot vagy sajnáltatni magát. És próbáld minden energiádat és idődet a téged szerető, támogató emberekre fordítani.