Tényleg én vagyok a szemét? Muszáj nekem eltűrni, hogy hülyének néznek?

Tömören a lényeg: Sógornőmék gyerekeire éveken át vigyáztam, majdnem minden hétvégén. Közben megszületett az én kisfiam, anyukám súlyos beteg lett, hónapokig jártam hozzá mindennap a kórházba. Egyszer sem kérdezte meg, hogy hová teszem addig a gyereket, vagy hogy vigyem át nyugodtan, úgyis otthon van az övéivel. Mikor anyukám meghalt, azon kívül hogy el sem jött a temetésre, akkor sem kérdezte meg, hogy te hülye hová pakolod addig a gyereked? Most fent áll az a szitu, hogy egy közeli hozzátartozó temetésére kell menni. DE! 350 km-t kell utazni, mivel anyósom testvére, így őket nekünk kell vinni. Erre kitalálja a mama, hogy még van egy hely a kocsiban, hát vigyük a sógornőmet is, mert ő is jönni akar. Na én erre megmondtam, hogy az a kocsi akkor nem indul el. Hozzáteszem nekik is van kocsijuk, sőt a családban mindenkinek, csak valamiért mindig a miénket nézik taxinak. Nem is tudom hogy képzelte, hogy ha az anyukám temetésére esze ágában sem volt jönni, de még csak nem is segített volna, hogy a gyerekre vigyáz addig, akkor én most miért vinném akárhová is az én kocsimmal, az én költségemen?? Azok után, hogy éveken át dajkáltam a gyerekeit, ennyit sem segített volna. És még nem értik a felháborodásomat.....

Szerintetek ez tényleg szemétség tőlem?